Áldozhatok, ha elváltam?
A lelkiatya válaszol
Kezdőlap A lelkiatya válaszol
„A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.
Hogyan imádkozzam a zsolozsmát?
Kedves Lelkiatya! A zsolozsma imádkozásával kapcsolatban lenne egy kérdésem. Mindennap mondom a reggeli és esti dicséretet, valamint a befejező imaórát, de szeretném hozzávenni ezekhez pluszba az olvasmányos imaórának a szentírási és a hozzákapcsolódó elmélkedési olvasmányát. A kérdésem az lenne, hogy mondjuk az esti dicséretbe belelehet iktatni ezeket? Mondjuk úgy, hogy az esti dicséretnél elhagyom a hozzátartozó rövid szentírási részt, és az olvasmányos imaórából olvasom, és utána megy tovább a rendes rész. Vagy külön az imaóra után olvassam el és ne kavarjam a dolgokat? Van erre valami „szabály”?
És lenne egy másik kérdésem is. Szabad egyszerű hívőknek is kitárt karral imádkozni, úgy, ahogy az atyák szokták mondani a könyörgéseket a szentmisén? Természetesen itt egyéni imádkozásra gondolok.
Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy imádságos életet él, hogy az ima ilyen sokat jelent az Ön számára, igazi találkozást Krisztussal, amikor meríthetünk az Ő kegyelméből, jelenlétéből, békéjéből.
Az Olvasmányos Imaóra két olvasmánya valóban nagy lelki kincset hordoz. Én is nagyon várom ezeket akárhányszor imádkozom a Zsolozsmát. Egyéni imádságban nyugodtan beiktathatja ezeket a Reggeli Dicséret vagy az Esti Dicséret rövid olvasmánya helyére.
A kitárt karokkal való ima őskeresztény eredetű, a katakombafestményeken is gyakran ábrázolják. Magán imádságban nyugodtan imádkozzon így. Kifejezi a nyitott szívet, azt, hogy Isten szeretete átölel, betölt, kifejezi az örömet, a vágyat Isten után.
Mely parancsolatokat kell feltétlenül betartani?
Kedves Lelkiatya! Nekem egy olyan kérdésem lenne, hogy mely parancsolatokat kell feltétlenül betartani? A tízparancsolat pontjait, vagy Noé fiainak hét törvényét? Úgy tudtam, hogy a tízparancsolat az egész emberiségnek szól, és ezek a legfontosabb parancsolatok. Míg a rabbi szerint a nem zsidóknak elég azt a hét törvényt betartani.
Kedves Levélíró! A zsidó hagyományban alakult ki az a tanítás, miszerint Isten hét törvényt adott Noé fiainak, melyek a pogány népek erkölcsi életét hivatottak irányítani: ne imádj bálványokat; ne átkozd Isten nevét; ne ölj; ne egyél élő állatból kivágott részt; ne lopj; ne köss tiltott házasságot és ne létesíts tiltott kapcsolatot; alapítsatok bíróságokat. A hét törvényt a Babiloni Talmud fogalmazta meg így (Szanhedrin 56a) a Krisztus utáni 5-6. században. Ez a válogatás tehát nem bibliai eredetű, és nem is felel meg egészen a Biblia leghangsúlyosabb erkölcsi előírásainak. Kimarad például a felsorolásból szülők tisztelete, míg nagy fontosságot kap az állatok kínzásának kerülése, a vér fogyasztásának tilalma, vagy a bíróságok létrehozásának szükségessége, amik nyilvánvalóan kevésbé lényeges előírások.
A Biblia leglényegesebb erkölcsi parancsai a kettős szeretetparancs (Mk 12,28-34) és a Tízparancs (Kiv 20; MTörv 5; vö. Mk 10,19). Ezek vonatkoznak minden emberre.
Katolikus hívő nyerhet feloldozást református istentiszteleten?
Kedves Lelkiatya! Katolikus hívő, aki részt vesz egy református istentiszteleten, feloldozást nyerhet a bűnei alól? Később áldozhat e katolikus szertartáson, ha közben bűntelen marad?
Kedves Levélíró! Jézus ezt mondta a 11 apostolnak a feltámadása után: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek ti megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek megtartjátok, bűnben marad.” (Jn 20,23) A bűnök megbocsátásának küldetését, az erre való felhatalmazást az apostolainak adta át. Az apostolok ezt a küldetést és felhatalmazást a kézfeltétel által adták tovább utódaiknak, a püspököknek és a papoknak (vö. 2Tim 1,17). A katolikus egyházban – amelyet nem emberek hoztak létre, hanem 2000 év óta megszakítatlanul létezik, amelynek valóban a történeti Krisztus az alapítója és eredete – a kézfeltételek megszakítatlan sora egészen Krisztusig és az apostolokig megy vissza.
A protestáns egyházakban, amelyek a reformáció idején elszakadtak a katolikus egyháztól, megszakadt ez a folytonosság. A bűnbánat szentségét nem is tekintik szentségnek, nem gyakorolják. Így egy református istentiszteleten nem lehet azt a szentségi, teljes értékű, Krisztustól kapott bűnbocsánatot elnyerni, amelynek közvetítését Krisztus az apostolaira bízta.
Helyes és építő dolog református (vagy más protestáns) istentiszteleten részt venni, nagyon sokat lehet épülni a prédikációból, az énekekből, az ott levők hitéből. Ha azonban a bűnei bocsánatát szeretné elnyerni, akkor bánja meg őket, gyónjon meg egy katolikus templomban, és csak ezután, tiszta lélekkel járuljon az Eucharisztia titkához, vegye magához Krisztus szent testét.
Bűnt követek el, ha csak polgári esküvőm lesz?
Tisztelt Lelkiatya! Szeretnénk házasságot kötni párommal. Én katolikus vagyok, ő nem vallásos. Én szeretnék templomi esküvőt, de nem ragaszkodom hozzá, párom inkább nem szeretne. Én ezt tiszteletben tartom, nem erőltetném. Bűnt követek-e azzal, hogy csak polgári esküvő lesz? Későbbiekben akár az sem kizárt, hogy az Egyház előtt is összekötjük életünket, de ez a jövő zenéje.
Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy házasságra készülnek! Kívánok hozzá sok boldogságot, szeretetet, hűséget, isteni áldást.
Létezik olyan katolikus esküvői szertartás, ahol a nem hívő félnek Isten nevét sem kell kimondania az eskü alkalmával, csak a hűséget, szeretetet kell megígérnie.
Úgy gondolom, hogy fontos, hogy a vőlegénye ne csak tolerálja, hanem valódi értéknek tartsa az Ön hitét, mindazt, ami az Ön lelkében van, ami az Ön számára nagyon fontos. Ez nagyon lényeges lesz a gyermekeik nevelésekor is. Ha a férje nem tartja értéknek, pozitív dolognak a hitet, akkor nem fog tudni őszintén örülni annak sem, hogy a gyermekeit ebben a hitben nevelik.
Az ön számára a házassága akkor lesz szentségi és teljes értékű (’érvényes’) házasság, ha katolikus módon, templomban köti. Ha csak polgári házasságot köt, akkor ezután nem járulhat szentségekhez (nem gyónhat, nem áldozhat) egészen addig, amíg meg nem kötik egyházilag is a házasságukat. A katolikus esküvő lehet egészen egyszerű (csak két tanú és a pap jelenlétében, akár egy esti mise után a zárt templomban).
Én azt javaslom, hogy tegyék meg ezt a lépést. A 3 alkalmas jegyesoktatás a párjának is egy nagy esély, hogy halljon az emberi élet értelméről, a házasság aranyszabályairól. Válasszon egy jó, egy szimpatikus és bölcs atyát. Más lesz a házassága, ha Jézust is meghívja az esküvőjére!
Az elhunytak kapcsolatban maradnak velünk?
Kedves Lelkiatya! A tisztítóhelyen lévő szeretteink milyen kapcsolatban vannak, lehetnek velünk és mi velük? Ismerősöm otthon tartja a férje hamvait, mert „vele akar lenni”. Egyházunk tanítása szerint mikor járhatnak közben értünk? Csak ha a mennybe jutottak? Terheli-e őket az, hogy mi hogyan élünk? (Bántja-e őket?) Olyan sok tévedéssel lehet találkozni.
Kedves Levélíró! Az élők és az elhunytak egyetlen nagy családnak, kegyelmi közösségnek tagjai. Ezt nevezzük a „szentek közösségének”, amelyet a hiszekegyben is megvallunk. Imádkozhatunk az elhunytakért, és az üdvözültek is imádkozhatnak értünk. Erről ír a Jelenések könyve, amikor elmondja, hogy egy angyal a szentek imádságait ajánlja fel (Jel 5,8), és erről ír a Makkabeusok könyve is, amikor jelzi, hogy az elhunyt Jeremiás próféta a mennyből sokat imádkozik a népért (2Makk 15,14).
A Makkabeusok könyve egy másik helyen hosszan ír az elhunytakért végzett ima és az értük felajánlott áldozat fontosságáról: „A harcok befejeztével Makkabeus Júdás, a választott nép bátor vezére, gyűjtést rendezett, és tizenkétezer ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe, hogy engesztelő áldozatot mutassanak be a megholtakért. Jól és hívő lélekkel gondolkodott a feltámadásról. Ha ugyanis nem hitte volna, hogy azok, akik elestek a harcban, egykor feltámadnak, fölöslegesnek és hiábavalónak tartotta volna, hogy a halottakért imádkozzék. Ő azonban fontolóra vette, milyen nagy jutalom vár azokra, akik vallásos lelkülettel pihentek el a halálban. Szent és üdvös dolog tehát imádkozni a halottakért, hogy feloldozást nyerjenek bűneiktől.” (2Makk 12, 43-46)
Az elhunytak kapcsolatban maradnak a földi világgal. Látják a hibáik, bűneik következményeit is a leszármazottaik életében, ez a fájdalom része a tisztulásuk szenvedéseinek (ahogyan ezt nagyszerűen kifejtette Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa az Eschatologie című könyvében).
Az elhunytak földi maradványait tisztelet illeti, ennek legmegfelelőbb helye a temető. Nem helyes otthon, egy polcon tartani egy urnát egy szeretett személy hamvaival. Fontos az elengedés is. Ahogyan a gyermeket el kell tudni engedni, amikor felnő, éppúgy a szeretett személyt is, amikor elindul a nagy útra, a Mennyei Atya országába, abba az országba, ahol „már nem nősülnek és nem mennek férjhez… hanem úgy élnek, mint Isten angyalai” (Lk 20,35-36).
Mit higgyek el az interneten olvasható véleményekből?
Kedves Lelkiatya! Nemrég interneten (Tiktok) láttam élő adásban, hogy egy hölgy arról beszélt, hogy Szűz Mária bűnös ember volt. Azt is mondta, hogy nem kellett volna Magyarországot felajánlani Szűz Máriának. És hogy felesleges szentekhez imádkozni, mert ők ugyanolyan emberek, mint mi. Valóban így van?
Kedves Levélíró! Sajnos sok olyan ember van, akiben nincs meg a kellő bölcsesség, tudás és alázat. Igen sok féligazság, hazugság, torzítás hangzik el emberek szájából, és az internet is felerősíti ezt a kaotikus vélemény-özönt, amiből igen nehéz kiválasztani azt, ami valóban igaz és értékes. Meg kell tanulnunk kritikusan gondolkodni, és csak tiszta forrásból meríteni.
A Szűzanyát így köszöntötte az angyal: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!” (Lk 1,28) Erzsébet pedig így szólt hozzá: „Áldottabb vagy te minden asszonynál!” (Lk 1,42) Mária ezért így imádkozott: „Lám mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék!” (Lk 48) Az Isten Fia, a végtelen tisztaság és szentség csak úgy ölthetett testet, hogy ha talál egy olyan emberi szívet, amelyben a bűnnek foltja sincs, amely egészen IGEN-t mond őneki, amely egészen tiszta. Ezért óvta meg Isten a Szűzanyát a bűn minden szennyétől, hogy alkalmas hajléka lehessen. Ő az az asszony, aki eltiporja a Sátán fejét (Ter 3,15), Ő az a nagy jel az égen, akinek „öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1).
A szentek emberek, teremtmények, mint mi. Nem őhozzájuk imádkozunk, hanem Istenhez. Nem ők segítenek, hanem Isten. Azonban megkérhetjük őket, mint testvéreinket, hogy könyörögjenek értünk, imádkozzanak velünk és értünk. Úgy, ahogyan egy földi, még élő testvéremet megkérhetem, hogy imádkozzon értem, éppígy megkérhetem a mennyei egyház tagjait, az üdvözülteket, a szenteket is, hiszen egyetlen nagy családba, kegyelmi közösségbe tartozunk. Erről ír a Jelenések könyve, amikor elmondja, hogy egy angyal a szentek imádságait ajánlja fel (Jel 5,8), és erről ír a Makkabeusok könyve is, amikor jelzi, hogy az elhunyt Jeremiás próféta a mennyből sokat imádkozik a népért (2Makk 15,14).
Bűn, ha csak az áldozás miatt járunk szentmisére?
Kedves Lelkiatya! Bűn, ha én és a gyerekem csak az áldozás miatt járunk szentmisére? Zavar minket a sok gitár és a rövid prédikáció, de az áldozás után a mennyben érezzük magunkat.
Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy járnak szentmisére a gyermekével együtt. Minden szentmise csúcspontja az áldozás, a Jézussal való egyesülés. Ez több minden szép (vagy kevésbé szép) éneknél, minden remek (vagy kevésbé remek) prédikációnál. Őérte megyünk misére, hogy Ővele találkozzunk. Az énekek és a pap szavai – jó esetben – segítenek minket ebben a találkozásban.
Az első válaszom tehát az, hogy nagyon jól teszik ha járnak a szentmisére, és ezt elsősorban az áldozás miatt teszik, nem az énekek és a prédikáció miatt. A második válaszom pedig az, hogy ha módjukban áll, keressenek olyan szentmisét, ahol az ének és a prédikáció is segíti Önöket a Krisztussal való találkozásban. Ezt főleg akkor javaslom, ha a gyermeke még kiskorú. Ilyenkor nagyon fontos, hogy emberileg is megszeresse, közel érezze magához mindazt, ami a templomban történik. A szülő elsősorban a gyermeke érdekében válasszon szentmisét. Természetesen az is érték, ha a nehézségek ellenére kitartanak a lakhely szerinti templom mellett. Azonban azt hiszem, hogy főként akkor, ha egy gyermek hitének megőrzése, megerősítése a tét, akkor olyan szentmisét kell keresnie a számára, amely neki is felemelő, amely segíti a hite fejlődését.
Hogyan álljam meg, hogy felesleges dolgokat vásároljak?
Kedves Lelkiatya! Mit lehet tenni az ellen, hogy ne vásároljak havi szinten mindenféle felesleges dolgot, amit épp meglátok? Minden hónapban elhatározom, hogy csak azt veszem, amit kell és szükség van rá. Ha bírom is egy darabig, addig győzködöm magam, míg meg nem veszem. Szeretnék erről leszokni. Mit tehetnék?
Kedves Levélíró! Nagyon örülök a kérdésének! Nagyszerű, hogy ilyesmin gondolkodik, hogy érzi a sok vásárlás helytelen voltát.
Nemrég olvastam egy kis baráti körről, akik elhatározták, hogy egy éven át csak a legszükségesebb dolgokat (ennivaló, tisztálkodási szerek) fogják megvenni, semmi mást. Bár eleinte kicsit nehéznek tűnt betartani a fogadalmat, ahogyan teltek a hónapok, egyre nagyobb örömet tapasztalt meg a csoport mindegyik tagja. Azt vették észre, hogy sokkal több idejük van, egyesek visszafizettek régóta esedékes tartozásokat, idő jutott a barátokra, önmagukra, egy-egy könyv elolvasására, imára. Egyszerűbb, szerényebb, de ezáltal derűsebb lett az életük.
Az egész emberiségnek szüksége volna arra, hogy megtanuljunk szerényebben, spórolósabban élni. A Föld kőolajkészlete kb. 50 év múlva teljesen kifogy, a réz, kobalt és más fémek sokkal hamarább, az uránkészletünk is csak kb. 100 évig elég. Nem szabadna felélnünk a következő nemzedékek lehetőségeit. Nem a mennyiségi, hanem a minőségi növekedésre kellene törekednünk. Egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón állandó fenntartható fejlődés, mennyiségi növekedés nincs. Nem a GDP növelése kellene, hogy legyen a célunk, hanem a csökkentése, a szeretetben, művészetekben, kultúrában, emberi kapcsolatokban, játékban és sportban, imádságban és emberségben való gazdagodás.
Gratulálok a jó elhatározásához, vágjon bele! Ha van felesleges pénze, minden hónapban segítsen egy rászorulót, vegyen tüzelőt, építsen be egy fürdőszobát egy koldus-szegény házba, ahol még nincs, vegyen élelmet egy 6 gyerekes családnak. Boldogabb lesz a hónapja!
Szeretnék áttérni a katolikus hitre
Kedves Lelkiatya! 16 éves református vagyok. Valójában körülbelül fél éve kezdtem el igazán foglalkozni a vallásommal, és kezdtem el felépíteni a kapcsolatokat az Úrral, amiért nagyon boldog vagyok, úgy érzem, az életem jó útra került. A lelkesedésem miatt elkezdtem tanulmányozni a vallást más szempontokból, és arra a jutottam, hogy a római katolicizmus közelebb áll hozzám. Elkezdtem a katolikus Szentírást olvasni és Böjte Csabától is elkezdtem olvasni egy könyvet. Gondolkozom azon, hogy áttérjek.
A probléma csak az, hogy a körülmények, amikben élek, meggátolnak ebben. A város, ahol lakom, 90%-ban református, a katolikusok nem valami aktívak itt. A lelkészem nagyon nagyra tart engem, és félek, hogyha elmondanám neki, hogy valójában annyira nem illik hozzám ez az egyház, akkor szomorú lenne vagy csalódna bennem. Még tagja vagyok egy református cserkész törzsnek is, ahol sok barátom van, őket sem akarom cserben hagyni. Én egy nagyon ingatag ember vagyok, lehet, hogy ez is csak egy fázis, ami pár hét alatt elmúlik, de valami mégis megfogott engem. Lehet, hogy ezzel Isten akar üzenni? Szeretném megkérdezni, hogy mit gondol erről az atya, mit tenne a helyemben, mert én nagyon bizonytalan vagyok.
Kedves Levélíró! Nagy öröm volt olvasni a levelét! A jó szív, a nyitottság, az őszinte igazság keresés sugárzik belőle. A katolikus egyház – ha sok-sok emberi tökéletlenséggel és hibával együtt is – de kétezer év óta megszakítatlan folytonossággal adja tovább a Jézustól kapott kincset, annak a teljességét. Ezek közül a kincsek közül a legfontosabb az Eucharisztia, Krisztus teste és vére a kenyér és bor színe alatt, amely által valóban Ővele egyesülhetünk. „Aki engem eszik, általam él” (Jn 6,57).
Az átlépés hivatalos neve: befogadás a katolikus (aza egyetemes) egyház teljes közösségébe. A rövid és egyszerű szertartás folyamán nem kell semmit sem megtagadnia az eddigi hitéből. Egyszerűen el kell mondani a Nícea-Konstantinápolyi hitvallást egy kiegészítő állítással: hiszem mindazt, amit a katolikus egyház mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot hirdet és vall. Ez a mondat arra a néhány nagyon alapvető hitigazságra vonatkozik, amelyeket valóban ’mint Istentől kinyilatkoztatott igazságokat’ vallunk: a szentségek (különösen is az Eucharisztia, a bűnbánat szentsége, a házasság és a papság /egyházi rend/ szentsége); az elhunytakért végzett imádság és a szentek tiszteletének helyes volta; a jótettek szükségessége az üdvösséghez.
A református ismerősöknek nyugodtan meg lehet mondani, hogy nem tagadtam meg semmit az eddigi hitemből, hanem kiegészült, beteljesedett a hitem. Továbbra is járhat református alkalmakra is (úgy, hogy az úrvacsorában nem részesül).
Én úgy gondolom, hogy az Istennel való kapcsolatunk mindenek feletti, abszolút elsődleges, ezért nem szabad azt függővé tenni attól, hogy egyes ismerősök megértik-e a döntést, vagy nem.
Kívánok sok bátorságot, tisztánlátást, kegyelmet a döntéshez és annak véghezviteléhez!
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
