Kezdőlap Az év minden napjára Csak Ő maradt nekem

Csak Ő maradt nekem

Csak Ő maradt nekem
Minden mulandó dologra tekintsünk Isten ajándékaként, mellyel élnünk kell amíg a miénk, és melyről egy nap le kell mondanunk.

Egyszer egy pap meglátogatott a falu végén, közel az erdőhöz egy özvegyasszonyt, aki magányosan élt. A szomszédok is messze laktak tőle. A lelkipásztor megkérdezte, hogy nem fél-e egyedül. Az öregasszony így felelt: Nem, nekem mindig van vendégem! És sorolni kezdte:

Először vendégem volt az ifjúság. Szép vendég volt, nagyon örültem neki, de aztán egyszer a tükörbe néztem, és észrevettem, hogy elköltözött. Aztán a vendégem volt a szépség. Nagyon örültem neki, jó vendég volt. Aztán egyszerre észrevettem, hogy eltűnt, mintha soha sem lett volna, már csak fényképeken látom viszont. Megszökött tőlem.
Aztán vendégem volt az egészség. Nagyon jó vendég volt. Isten ajándéka volt, kenyeret tudtam keresni vele, és így tudtam szolgálni az enyéimet. Aztán egyszer a testembe nyilallott valami, meg kellett, hogy operáljanak, és azóta megszökött ez a vendég is.
És voltak drága földi vendégeim: közöttük a férjem. Sokáig volt a vendége a szívemnek. Aztán egyszer kikísértük a temetőbe. Olyan jó vendég volt, de nincs itt többé, elhagyott. Aztán vendégeim voltak a gyermekeim. Úgy örültem, amikor jöttek, amikor öltöztettem őket, amikor ringatni kellett a bölcsőt, amikor rájuk mosolyogtam, amikor járni kezdtek. Drága jó vendégek voltak, de aztán férjhez mentek, megházasodtak, a városba költöztek. Most is eljönnek néha, mert szeretnek, de csak egy napra, legfeljebb kettőre.

De van egy vendégem, aki mindennap ellátogat hozzám. Ő Jézus, aki a szentáldozásban beköltözik a szívembe. Elment az ifjúság, a szépség, az egészség, elment a férjem, és elmentek a gyermekeim is, de Jézus itt maradt.
Soha nem vagyok egyedül, Ő mindig velem van, és én mindig Vele vagyok!

Bölcsesség az élethez

Fotó: Pixabay