Nagy gond a családtervezés: mikor és hány gyermeket tudnak Isten színe előtt, becsületesen vállalni? A két fiatal akkor családiasodik, amikor otthonukat gyermekzsivaj tölti be.
Nagy szomorúság, ha nem lehet egy házaspárnak gyermeke. Bizony, ők lopják be a házba az igazi örömöt és teszik értelmessé kettejük életét. Hogy miért nincs, annak ezer oka lehet. De az biztos, hogy a férfi és a nő szervezete oly érzékeny, hogy mindenfajta mesterséges beavatkozás, sőt egymás iránti szerelmük lanyhulásával s könnyen ott a rém: nem fogan meg az élet. Az a tapasztalat, hogy legtöbben a termékeny évek vége felé szomorúan megállapítják, hogy könnyedén fel tudtak volna nevelni még egy-két gyermeket. Hiányzott a nagylelkűség, amely nem fél az áldozattól, az áldott állapottal, szüléssel járó fájdalomtómól, a gyereksírástól. Még sötétebb a folt, ha néhány abortusz, azaz magzatölés áll a gyermektelenség vagy az egyke háta mögött.
Pedig a gyermekáldással a szülők szerelme is egészen új értelmet nyer. Isten munkatársai, hiszen a teremtésben vesznek részt. Hálásak is egymásnak. A hitvestárs által apává, anyává lettek.
Természetesen a gyermekek vállalásában szerepet játszik az okosság. Ennek a családnak elsőrendű szerepe, hogy nemcsak fel kell nevelnie, ruháznia, az egészségére vigyáznia a gyermekeknek, hanem meg is kell nevelni őket. Tudni kell, hogy minden egyes gyerek sok rossz tulajdonságot is hoz magával, ezeket ki kell gyomlálni belőlük.
Nagyszüleim mondták, akik hat gyereket neveltek fel, hogy nincs ravaszabb a kisbabánál. És ahogy növekszik, csodálkozunk: Erre is képes? Minden egyes gyerekszülés nagy bizalom az apa felé, hogy nem hagyja el feleségét. Nagy hit az isten gondviselésében: Létezik Valaki, aki a gyerekeket és a népes családokat egészen különös szeretettel veszi körül.
Az elmélkedés írója: Erdődy Imre atya
Forrás: Pixabay