1842. július 13-án született egy galíciai kisvárosban, Pruchnikban, egy lengyel polgári család hatodik gyermekeként. Szülei nagy gondot fordítottak gyermekeik vallásos, kulturális és hazafias neveltetésére. Bronisław tehetséges, érdeklődő és szorgalmas gyerek volt. A helyi általános iskola elvégzése után a przemyśli gimnáziumban folytatta tanulmányait, majd 1863 őszén felvételét kérte a przemyśli papi szemináriumba.
1867. szeptember 15-én szentelték pappá. Lelkipásztorként kezdettől kitűnt Isten és a rábízottak iránti odaadó szolgálatkészségével. Amikor 1872-ben Przemyślben kolerajárvány pusztított, éjjel-nappal a betegek között volt, lelkileg és anyagilag is igyekezett segíteni őket.
1875 októberétől lelkipásztorként szolgált Gać településen. Két évvel később Błażowa plébánosa lett. Egyszerű falusi plébánosként is megmutatkozott kiváló szervezői adottsága és a hitoktatás iránti elkötelezettsége. Nemcsak a plébánia hitéletére volt gondja, de a falu lakóinak mindennapi életét is képes volt megtölteni értékes tartalommal.
Hatékony lelkipásztori módszereire elöljárói is felfigyeltek. Tizenöt év lelkipásztori szolgálat után kinevezték a homiletika és pasztorális teológia tanárává és a kispapok prefektusává a przemyśli szemináriumban.
A 19. század második felében a szegénység nem csak Galíciában jelentkezett súlyos társadalmi problémaként. Felismerte ezt a Katolikus Egyház is, amely, ha hű akar maradni az evangélium tanításához, a szegényekben Krisztus arcát ismeri fel. A számos egyéni, plébániai szintű karitatív kezdeményezés mellett új szervezetek, intézmények, szerzetesrendek születtek, amelyek a társadalom peremére szorult emberek közötti szervezett apostolkodást tekintették fő küldetésüknek. Kiemelkedett ezek között az észak-olaszországi Bosco János dinamikusan fejlődő szerzetesközössége, amelyet az alapító Szalézi Szent Ferencről nevezett el.
Markiewicz atya 1885 végén találkozott először a szent életű rendalapítóval, akinek sugárzó személyisége és a fiatalok iránti szeretete azonnal lenyűgözte. Don Bosco maga is rokon lélekként fogadta a lengyel papot, és örömmel mondott igent, amikor felvételét kérte a rendbe. Markiewicz atya tehát negyvennégy éves korában szerzetes lett, amivel rég érlelődő vágya teljesült. A noviciátus elvégzése után, 1887 márciusában a rendalapító Bosco János kezébe tette le fogadalmait. A következő öt évben Olaszországban dolgozott. Fontos időszak volt ez az életében. Értékes tapasztalatokat szerzett a fiatal rendben, amelynek fő karizmája az árva vagy szegény családokból származó gyerekek, fiatalok nevelése, szakmai képzése volt. Nagy hatással volt rá a személyes találkozás Don Boscóval. A már életében szentként tisztelt rendalapító mély hite, a fiatalok iránti végtelen szeretete és az általa alkalmazott eredeti „megelőző módszer”.
Bronisław Markiewicz 1892 márciusában rendi elöljárói engedélyével a Szalézi Társaság tagjaként viszszatért Galíciába. Ettől kezdve Don Bosco nevelési módszerét igyekezett meghonosítani szülőföldjén. Első nevelési központját Miejsce (ma Miejsce Piastowe) településen hozta létre. Fő célja a szegény, árva, veszélyeztetett gyerekek összegyűjtése és nevelése volt. Nevelési módszerét két fő erényre alapozta: az önmérsékletre és a munkára. Az általa alapított műhelyekben a fiatalok különböző szakmákat tanulhattak. A képzésben nagy hangsúlyt fektettek a mezőgazdasági ismeretek elsajátítására is. 1894-ben Markiewicz atya új iskolát alapított, ahol már gimnáziumi szintű oktatást biztosított növendékeinek.
1897 végén Markiewicz atya nehéz döntést hozott. Mivel úgy látta, hogy a szaléziak időközben eltávolodtak a rendalapító eredeti szellemétől, különösen a szegénység terén, elhatározta, hogy kilép a rendből és radikálisabb szellemben, a helyi igényekhez igazodva, új szerzetesközösséget alapít. Töretlen lelkesedéssel szolgálta tovább a legszegényebbeket. Iskoláit több ezer jól képzett fiatal hagyta el, akik a társadalom értékes tagjai lettek. Növendékei közül többen a papi hivatást választották, és társai, majd örökösei lettek az általa alapított rendi közösségben.
Bronisław Markiewicz hetvenéves korában, 1912. január 29-én hunyt el. Az általa alapított Szent Mihály Arkangyal Rendje csak halála után, 1921-ben, a rend női ága 1928-ban kapta meg a hivatalos jóváhagyást. A rendalapító Bronisław Markiewicz atyát XVI. Benedek pápasága idején, 2005. június 19-én az Egyház boldoggá avatta. Liturgikus emléknapja január 30.