Tisztelt Lelkiatya! Lehet egy hívő ember, belül, mélyen, nagyon szomorú?
Kedves Levélíró! Nem egészen értem a kérdése lényegét. Ha beszélgetnénk, biztosan feltennék 10–20 kérdést, hogy jobban értsem, milyen szomorúságra gondol, és miért jelent ez komoly nehézséget a maga számára.
Annyit azonban mindenképp leírhatok, hogy hívő emberek is szomorúak néha. Maga Jézus is azt mondta a Getszemáni kertben: „Halálosan szomorú az én lelkem”. Lázárt, a barátját megsiratta. Pál apostol azt írta: „Állandó a szomorúságom, és szívem fájdalma”. Jób is sokat beszél a fájdalmáról, szenvedéséről. A keresztény ember nem érzéketlen. Átéli mások fájdalmát, gyászát.
Azonban nem keseredünk el úgy, mint akiknek nincs reményük. Nem úgy gyászolunk, mint a pogányok. Tudjuk, hogy Isten szeretete minden rossznál erősebb, ő soha nem hagy el minket.