Kezdőlap Egyéb Egyre többen kérnek a miséken gluténmentes ostyát

Egyre többen kérnek a miséken gluténmentes ostyát

Szép Attila püspöki helynök
(Fotó: Laufer László)

Növekszik azon hívek száma, főleg a nagyvárosokban, akik gluténmentes ostyát kérnek a miséken. Általában elkülönítve, a többi áldozó előtt vagy után kerülhetnek sorra a lisztérzékenyek. Az ostyák beszerzése 15-20 éve még problémás volt, ma már nem az.

Egyre több helyen használják a papok a miséken a gluténmentes áldozó ostyát. Néhol csak egyet-kettőt, nagyobb egyházközségekben többet is. Van olyan kistelepülés, ahol egyetlen gluténérzékeny hívő van, aki maga szerzi be az ostyát, s átadja a papnak, aki a szertatás során Krisztus testévé változtatja azt. Az áldoztatás úgy történik, hogy vagy a többiek előtt, vagy azok után, külön kapják a megszentelt, gluténmentes ostyát az azt igénylők.

Miért kell tartani egy hívő embernek attól, hogy baja eshet az áldozó ostyától? Horváth Sándor nagydorogi plébános szerint azért, mert a forma, a hordozó anyag megmarad. A Szent Személyt hordozza, de nem azonosul vele.

Falvakban, kisvárosokban még nemigen használnak gluténmentes ostyát. Petkó Tamás szekszárdi plébános is megerősíti ezt: még senki nem jelezte nála, hogy igény lenne rá.

Van viszont igény Pécsett. Szép Attila püspöki helynök, a székesegyház plébánosa azt mondja:

– Mióta pap vagyok, minden szolgálati helyemen találkoztam ezzel a problémával. Pakson voltam káplán 2005-ben, s ott már akkor volt egy ilyen hívő. Eleinte, amikor a gluténszegény ostyákat nehezen lehetett beszerezni, még borral (szent vérrel) áldoztatták a lisztérzékeny testvéreket. Abban én még nem voltam érintett, most viszont a székesegyházba rendszeresen jönnek olyanok, akiknek csökkentett gluténtartalmú ostyára van szükségük. Beszólnak a sekrestyébe a mise előtt, s mi egy külön edényben kikészítünk számukra annyit, ahányan vannak, arra kérve őket, hogy elsőként jöjjenek áldozni. A beszerzés tízegynéhány éve problémamentes.

Egy ideig a magyarszéki karmelita kolostorban élő apácák sütötték a hagyományos áldozó ostyákat, s látták el az ország egy részét, főleg a Pécsi Egyházmegyét. De már több éve befejezték ezt a tevékenységet, így a gluténmentes ostyakészítésben sem vesznek részt. A helyi plébános, Mátyás Imre viszont tart és használ ilyen ostyákat.

– Svájcban szolgáltam 1995– 2000-ig – idézi fel a kezdeteket –, s ott már akkor hozzájuthattak a hívek gluténmentes ostyához. Most itt is beszereztem, kis tételben, hisz alkalmanként egyre-kettőre van csak szükség. Néha akadnak aranyos történetek. Olyan is előfordult, hogy valaki orvosi igazolást hozott. Nincs rá szükség, elhisszük, hogy lisztérzékeny.

Magyarországon elsőként a budapesti székhelyű, Főegyházmegyei Ostyaellátó kezdte meg a gluténmentes (csökkentett gluténtartalmú) kis ostyák forgalmazását, 2007-ben. S mivel a papok között is van gluténérzékeny, már kapható csökkentett gluténtartalmú nagy, miséző ostya is. Az ostyaellátó megbízott igazgatója, Ádámcsó Angéla adatokkal is szolgál. Eszerint az első évben országszerte közel hatezer kis ostyát adtak el. Ez a szám folyamatosan emelkedik, az idén már most húszezernél tartanak. Az éves átlagos növekedés meghaladja a tíz százalékot. (Bár a járvány ideje alatt volt némi visszaesés.) A nagy gluténszegény ostyából párszáz az éves forgalom. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a keresletnövekedés meddig tart, s mikor áll be egy szintre az ezen ostyák iránti igény. Az viszont örvendetes tény, hogy a gluténérzékeny hívek is gondtalanul áldozhatnak már több mint 15 éve.

Harmai Gábor pestszentlőrinci plébános az elsők között volt, aki Magyarországon gluténmentes ostyával áldoztatott. Így foglalja össze a lényeget:

– A gluténérzékenység problémája nincs ráírva a hívekre, úgyhogy kérjük, szóljanak a papoknak! Én, szentelésemtől fogva, 2000-től misézem gluténmentes ostyával. Eleinte az érintett hívek maguk vették meg azt, mise előtt behozták a sekrestyébe, a szentmisén elvégeztem az átváltoztatás szertartását, és áldoztak vele. Most az a gyakorlat nálunk, hogy 8-10 gluténmentes ostyát benn tartunk a tabernákulumban, és amikor az azt kérő hívek jönnek áldozni, abból kapnak. Egyelőre elenyésző a számuk, három templomban misézünk, vasárnaponként ötszáz áldozónk van, s egy kézen megszámolhatók a gluténérzékenyek. Az is egy lehetőség, ha valaki szent vérrel való áldoztatást kér. Ehhez viszont kell, hogy legyen a szentmisén egy külön kehely, mert a fő kehelyben a szertartás részeként, a föltámadás jelképeként egy kis darab ostyát bele kell ejtenem a miseborba. De a külön kehelyben lévő borral nem kell ezt megtenni, tehát az maradhat száz százalékban gluténmentes.

Az ismert ferences szerzetes, Barsi Balázs is rendjén valónak tartja a gluténmentes ostya használatát.

– A bor megbuggyanhat, az ostya megpenészesedhet a tárolás során – mondja. – Főleg a régi időkben fordult elő ilyesmi. Ezek anyagi dolgok, amíg a misén meg nem történik az átváltoztatásuk. Azt követően viszont Krisztus testének és vérének hordozói. Esszük és isszuk őket, de nem a gyomrunkba fogadjuk Istent. Akinek egészségi problémái vannak, joggal kérhet másféle hordozót, gluténmentes ostyát. Nem ezen van a hangsúly. Hanem azon, amit Krisztustól tudunk: a kenyér és a bor a szentáldozás során az én lényegemet közli a te éneddel.

Wessely Gábor

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút

TOVÁBBI CIKKEKINNEN-ONNAN