Elaltathatjuk a beteg, öreg kutyánkat?

Tisztelt Lelkiatya! Családunk házi kedvence, 8 éves tacskó kiskutyánk egyik napról a másikra lebénult, a hátsó lábait egyáltalán nem tudta használni. Az állatorvosi ellátás, gyógyszeres kezelés és szüleim folyamatos gondoskodása ellenére sem javult az állapota, mély depresszióba esett, pofája megőszült, rémült tekintettel, mozdulatlanul ült féloldalt egész álló nap, minden életöröme elhagyta. Állatorvosunk szerint a felépülésre nem volt reális esély és tanácsára a kiskutyát a testi-lelki szenvedése miatt el kellett altatni. Természetesen messzemenőkig hiszem és egyetértek az Egyházunk tanításával az élet szentségével és az eutanáziával kapcsolatban, de bizonytalan vagyok, hogy mi a helyzet az állatok elaltatásával hasonló esetekben. A KEK 2415-2418 alapján talán nem bűn, ha a házi kedvencünket átsegítjük az értelmetlen szenvedésen, de szeretném főtisztelendő lelkiatya megerősítését is kérni.

Kedves Levélíró! Szép, hogy ennyire szerették a kiskutyájukat, és igyekeztek a számára minden segítséget megadni. Az állat és az ember között lényegi különbség van. Az ember Isten képmása, végtelen érték, sohasem tekinthető eszköznek. Az állatok is értékesek, de nem ilyen mértékben. Ezért is lehetséges csirkehúst, vagy tojást enni. A növények élete még inkább szolgálhatja az ember életét, ezért lehetséges a gabonát learatni, a gyümölcsöt leszedni a fáról és megenni. Ezért helyes az, amit a kiskutyájukkal tettek.