Tisztelt lelkiatya! A múlt év augusztusában elhunyt szeretett öcsém. Sokak szerint is ritka jó kapcsolat volt közöttünk. Halálához hozzájárult orvosi hanyagság, téves diagnózis megállapítása. Halálát a mai napig nem tudtam földolgozni, elmondhatatlanul hiányzik. Októberben motor balesetben 2 hét kóma után elhunyt a lányom társa. A fiút kisgyerekkora óta ismerem, hisz a velünk szemben lévő házban laknak. Tavaly augusztus 16. óta nem volt nap, hogy ne sirassam a testvérem, naponta gyújtok gyertyát, most már kettőjükért. Belebetegedtem, depressziós vagyok. A napokban lesz a temetés, rettegek, hogy valahogy kibírjam.
Kedves Levélíró! Megrendítő volt olvasni a levelét a sok tragédiáról, amit átélt. Együttérzek magával és az egész családdal.
Igyekezzen arra gondolni, hogy az öccse élete beteljesedett, ő az Istennél van és végtelenül boldog. Túl van már minden földi bajon és szenvedésen. Próbálja őt elképzelni, ahogyan ott van a felhők felett, és mosolyog. Látja magát is. Akkor tud odafönt teljesen nyugodt lenni, ha látja, hogy a családja (és maga is) túl van ezen a tragédián, folytatják az életüket, szeretetben élnek.
Az öccsének azzal szerez a legnagyobb örömet, ha ezt teszi.