Kezdőlap Karácsonyi időszak Elmélkedés advent első vasárnapjára

Elmélkedés advent első vasárnapjára

Elmélkedés advent első vasárnapjára
Advent első vasárnapján Jézus különösen hív minket, hogy vigyázzunk és legyünk éberek. Nem arra hív minket, hogy másokra vigyázzunk, hanem elsősorban önmagunkra. Amikor rendben leszünk önmagunkkal, őszinték és egyenesek, akkor másokat is jobban tudunk majd szeretni.

A Szeretet parancsolata az Isten, a felebarát és önmagunk szeretetét jelenti.  Önmagunkra figyelni azt jeleni, hogy gyakoroljuk az önszeretetet.

Önszeretet arról szól, hogy valóban figyelek arra, mi az életem központja. Mi körül forog az életem: a siker, a figyelem felkeltése másokban, a munka, a pénz vagy az idő. Ha csak ezekre figyelek, akkor nagy a veszély, hogy az önző vágyaimat táplálni fogom, ami a lelki halálhoz vezethet.

Isten hív a szeretet szabadságára. Ez csak akkor  lehetséges, ha az életem központjában az Isten önzetlen szeretetét helyezem. Hogyan tehetem ezt? Az egyik módszert Ferenc pápa adja nekünk, amikor felteszi nekünk a kérdést egyik Twitter üzenetében:  Amikor találkozunk egy emberrel, aki valóban szükséget szenved…megláttuk-e benne Isten arcát? Képes vagyok feláldozni a saját időmet, pénzemet, jó híremet és kényelmes életemet? Képes vagyok beismerni hibáimat, hogy lássam az Istent az emberekben? Csak akkor válik az Isten az életem központjává, amikor fontos lesz számomra a másik ember is.

Virrasztani és ébernek lenni elsősorban azt jeleni, hogy az adventi napokban engedjük, hogy bennünk elsősorban az Isten éljen, aki vezetni fog minket az emberek felé is.

Burbela Gergely SVD

Forrás: Verbita.hu