Fiatalon mentem először férjhez, templomban esküdtünk. Egy év után azonban elváltunk. Mi volt az oka? Férjem szerette az alkoholt, ha ivott, éjszaka se jött haza. Gyermekünk nem született. A válásunk után kb. 4 évig voltam egyedül. Később újra férjhez mentem. Második férjem elvált volt, előzőleg ő is templomban esküdött. Kisgyermekét egyedül nevelte. Már 11 éve házasok vagyunk, templomi áldás híján vadházasságban élünk. Született két gyermekünk, így tehát 3 gyermeket nevelünk. A két nagyobb elsőáldozó, bérmálkozó volt, a harmadik még kicsi. Amikor a gyerekek részt vettek az első szentáldozáson, szerettem volna én is gyónni, áldozni, de mivel újból férjhez mentem, az atya szerint nem lehetett. Több mint 11 éve nem gyóntam, nem áldoztam, pedig úgy érzem, időnként szükségem lenne rá lelkileg. Kérdésem, hogy mikor lehet nekem is szentgyónást és szentáldozást végezni?
A másik problémám az, hogy sajnos a mostani férjem is elég gyakran iszogat. Ilyenkor nem tudja mit beszél, többször emlegeti, hogy öngyilkos lesz. Amikor józan, egész rendes ember, ilyenkor megpróbálok vele beszélgetni, de sajnos nincs sok eredménye. Meghallgat, igazat ad nekem, de azt mondja: nem tud leszokni róla. Elvonókúrára nem akar menni. Hogyan tudjam megváltoztatni? Kisfiamnak egy év múlva szívműtétje lesz. A gyereknek is jobb lenne a nyugodt légkör. Igaz, nem verekszik, ha részeg, csak össze-vissza beszél, tántorog, elesik, nekem azonban ez is elég. Szépen beszélek vele, néha azonban az én türelmem is elfogy. Kértem, imádkozzunk együtt, kérjük az Urat, hogy segítsen neki megváltozni, de nem hajlandó rá. Itthon nem csinál jóformán semmit. Válásra eddig nem gondoltam, mindig bizakodtam. Mit tegyek?
Szeretném önt vigasztalni, bátorítani, vigyázván arra, hogy újabb sebet ne ejtsek fájó szívén. Ne tépelődjön a múlton. Olyan kár kínoznia magát: miért ment férjhez fiatalon, miért nem vállalta végleg a magányos életet? Abba is bele kell nyugodnia, hogy nem gyónhat, nem áldozhat, bár jó lenne személyes kapcsolatot felvenni egy megértő lelkiatyával. Mindenesetre éljen minél mélyebb lelkiéletet. Isten kegyelmének sokfajta bővizű forrása van. Az imádságban, szentmisében, lelki áldozásban sok vigasz s erő vár önre!
Mostani férjétől ne váljon el! A gyerekeknek, főként a szívműtétre készülő kisfiúnak, és önnek is ezernyi lelki megrázkódtatást hozna. Inkább végtelen türelemmel próbálja megszabadítani a rettenetes testi-lelki betegségtől, ettől az átkozott szenvedélytől. Ha nem is vállalja az elvonókúrát, kérheti orvos segítségét, hogy könnyebb legyen szegénynek abbahagyni az ivást. Szeresse, sajnálja őt nagyon, és sokat imádkozzék érte gyerekeivel együtt gyógyulása kegyelméért. Biztos, így előbb-utóbb megtörténik a csoda, leteszi a poharat a férje. Sajnos pillanatnyilag zárva a gyóntatószék, várnia kell kisfia műtétjét, néznie kell tántorgó férjét. Úgy látszik, semmit sem tehet, pedig már az is nagy dolog, ha nem tépi, rágja saját magát, hanem a bibliai erős asszonyok példájára, imádkozva, türelmesen vár és remél.
*
Csak azok a napok ne lennének
mikor minden pohár összekoccan
és a bambaszürke kis kocsmában
jókedvem mocska ingemre loccsan.
Csak a másnapok ne lennének,
mikor áruba bocsátott arcomat
kivénhedt utcanők méricskélik.
Lelkemben csak a zacc marad.
A mosdatlan szavak szám sarkán
mint szárnyashangyák úgy rajzanak.
Csak azok a napok ne lennének,
mikor magamnak mondom: Rongy alak!
Nincs bennem sem akarás, sem varázs.
Kihűltem, mint a samottidomok.
Csak azok a napok ne lennének,
azok a tegnapi tévelygő lábnyomok.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
