Ezerötszáz éve, 523. augusztus 6-án halt meg a szokatlan nevű, idegen hangzású Szent Hormisdas nevű pápa, akinek az élete olyan, mint egy érdekes történelmi regény.
Gazdag, előkelő családból származott. Boldog férj és édesapa volt, akinek az életét kettétörte felesége halála. Hogy nem omlott össze, azt hitének és vallásosságának köszönhette. Gondolni sem akart a második házasságra. A családja és rokonsága támogatásával a papi hivatást választotta. A papszentelése után a tehetséges és mélyen vallásos atya gyorsan haladt előre az egyházkormányzatban. Rómába került, ahol 514. augusztus 13-án őt választották meg Róma püspökének.
A kilenc évig tartó pápasága alatt megszűnt a keleti szakadás. Nagy tekintéllyel és méltósággal vonult be Konstantinápolyba, a keleti Egyház fővárosába. Jusztinusz császár, aki az Egyház egységének elkötelezett híve volt, nagy szeretettel fogadta. A keleti Egyház főpásztorai közül 250 püspök állt ki, és írásban rögzítette, hogy valamennyien a keleti és nyugati Egyház egységét akarja, és elfogadják Hormisdas pápa főségét az egyetemes Egyház élén. Pápasága alatt nagyon jó kapcsolat alakult ki a két Egyház között.
A pápa diplomáciai tehetségének, bölcs kormányzásának és hűséges püspökeinek köszönhető, hogy az Egyház sikeres harcot folytatott és győzelmet aratott a pelágianizmus eretnekség fölött. Az Egyház püspökei elfogadták a kegyelem és szabadság fogalmainak Szent Ágoston-i értelmezését, valamint ezek egyetemessé váló tanítását.
Szent Hormisdas pápa azok közé az egyházfők közé tartozik, akinek a fia is pápa és szent lett. Szent Silvanus (536–537) pápa életét és egyházfőségét a politika és az egyházi ellenfelei nagyon megkeserítették. Állandóan a támadások pergő tüze vette körül. Nem voltak erős védelmezői. Alig egyéves uralkodása után, 537-ben meghalt.
Hormisdas pápa az életszentség hírében hunyt el 523-ban. A római Szent Péter-bazilikában helyezték örök nyugalomra. Az Egyház a szentek között tartja számon. Ünnepét augusztus 16-án tartjuk.
Szent Hormisdas pápa személye és uralkodása erősítse a keleti és nyugati Egyház testvéri kapcsolatát, hogy hűséges gyermekei lehessünk Jézus Krisztusnak, az Egyházunkat alapító isteni Főpapunknak.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")