1600 év távlatából tekint le ránk a római Szent Pál-bazilika falain megörökített egyházfők közül Szent I. Bonifác pápa alakja. A szent életű egyházfő 422. szeptember 4-én költözött az örökkévalóságba.
Származása révén hozta magával Róma és az Egyház szeretetét és meghallotta Isten hívását a papi szolgálatra. Édesapja, Jukondius, római pap volt. A családban megtapasztalta a mély lelkiséget, Jézus Krisztus hűséges követését, az őszinte vallásosságot és az imádságos életet. Buzgó, tehetséges és művelt pap volt, aki rátermettsége révén gyakran megfordult Konstantinápolyban, a császári és pátriárkai palotában a Szentatya követeként.
Zozimus pápa halála után igen nehéz helyzetben vette át az Egyház kormányzását 418. december 28-án. A papság és a hívek erősen megosztottak voltak. Nem tudtak egy személyre koncentrálni a pápaválasztás alatt. 418. december 27-én, Lateránban, a papság egy kisebb része az erős természetű, a pápaságra kifejezetten vágyó Eulalius fődiákónust választotta meg pápának.
December 28-án a papság jelentős része Bonifácot állította az Egyház élére. Az államhatalom és az uralkodó mindkét pápát támogatta. Hosszan tartó harc dúlt a két pápát támogató papság és a hívek körében. Szent I. Bonifác pápa egyénisége révén nem volt kellően erélyes és tetterős. Nem akart a pápai hatalmával élni. Erősen bízott az isteni gondviselésben és az emberi jóság győzelmében. Mindezek ellenére Honorius császár parancsára I. Bonifác pápát száműzték Rómából, és az ellenpápát ismerték el törvényesen megválasztott egyházfőnek. Bonifác pápa később visszatért Rómába, és átvehette az Egyház kormányzását.
Rövid ideig tartó pápasága alatt uralkodását mindvégig nehezítette az ellenpápa küzdelme a pápai trónért, valamint a papságot, híveket megosztó ellenségeskedés. Bonifác pápa lelkét a sok bánat és szomorúság mellett örömmel töltötte el Szent Jeromos és Szent Ágoston barátsága, segítő szeretete és pápaságának hűséges támogatása.
Szent Bonifác pápa uralkodása alatt megtiltotta a rabszolgák és az udvari szolgák pappá szentelését, mert világosan látta, hogy a kiválasztott személyek lélekben még felkészületlenek voltak a felelősségteljes egyházi hivatásra. Elrendelte, hogy az egyházi ruhák mosását, melyek érintkeztek az Oltáriszentséggel, az egyház papjai végezzék.
Bonifác pápa mindvégig nagy felelősségtudattal vezette az Egyházat, elővigyázatos és körültekintő volt. Ha hibázott, gyorsan kijavította a tévedését. Pápasága alatt igyekezett az Egyházban az egységet és rendet megtartani. Visszaállította a régi egyházkormányzati felosztást: az érsekséget és az alá tartozó püspökséget.
Törekedett Róma és Konstantinápoly között jó és testvéri kapcsolatot ápolni. A keleti császárral is mindvégig együtt akart működni. Pápasága alatt bátran hirdette Róma püspökének fennhatóságát az egész Egyházban. Róma a fő, a többiek pedig tagok.
Szent I. Bonifác pápa buzgó és életszentségre törekvő egyházfő volt. Imádságos és szelíd, alázatos emberként élt. Az igazságot kereste, a szeretetet hirdette és hősi fokon gyakorolta. Az egyetemes Egyház kezdettől fogva szentként tisztelte. Szeretettel emlékezzünk a nehéz időben élt szent pápára.
- Gond lehet egy kapcsolatban a nagy korkülönbség?
- Járulhatok szentáldozáshoz?
- Külföldiként köthetünk házasságot templomban?
- Mely napokon kötelező részt venni szentmisén?
- A megbékélés példája
- Változtasd meg…
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")