A szószék templomainkban sokszor méltatlanul mellőzött alkalmatosság. Pedig nagyon is alkalmatos, hogy onnan a hívek jól lássák a „tanítót”, jól hallják a tanítást. Zenei alkalmak azonban, hála Istennek, sokszor adnak alkalmat rá, hogy mégis betöltse funkcióját, és ne csupán történelmi relikviaként árválkodjék. Ilyen alkalom, amikor Bach-passiók evangélistája énekli onnan szólamát – azaz hirdeti szószékről az evangéliumot.
Korondi György, az Operaház kiváló (idestova hét éve elhunyt) tenoristája Kodály Zoltán Psalmus hungaricusá–nak szólóját, vagyis az 55. zsoltár Kecskeméti Vég Mihály átköltésében oly jól ismert és olyannyira a magyar lélekből fakadó sorait énekelte előszeretettel a szószékről, amikor az – akár nem egyházi rendezésű – előadásnak valamelyik templom adott otthont. Korondi művész úr pedig nemcsak az Operaházban (és más zenés színházakban Budapesten és vidéken) meg a koncertpódiumon, hanem a templomban is „otthon” volt. Tanúsítja ezt a születésének 85. évfordulója alkalmából készült és a napokban bemutatott szép kötet: Az énekes rangja a hangja színe (Pactum Kiadó, 2021), amely áttekinti az idehaza és külföldön is elismert művész pályafutását, és külön fejezetet szentel „A Mátyás-templom tenorszólistája” méltatásának. Hosszan idézi a könyv Tardy László – a Mátyás-templom korábbi karnagya – sorait az egyházi énekes teljesítményéről és a teljesítményét megalapozó lelkületről: „Hangjával csodálatosan tudott alkalmazkodni nemcsak a különböző szerzők hangvételéhez […], de ugyanazon szerző tartalmában, karakterében különböző darabjaiban is tudott váltani az előadásmódban. Amikor Liszt Ferenc Koronázási miséjét énekelte, a Gloriában a »Qui tollis« szövegre eső magyaros zenei motívumot mély drámai fájdalommal szólaltatta meg. Liszt Ferenc Esztergomi miséjében a »Qui tollis« részlete más zenei megfogalmazást kapott, és ez Korondi György előadásában is más lett: puhább hangvétellel fohászkodott a bűneinket hordozó Megváltóhoz. Kodály Missa brevise Agnus Dei tételében ismét elhangzik a »Qui tollis peccata mundi« könyörgés. A lefelé hajló hármashangzatok a lélek meghajló alázatával szólaltak meg a kiváló tenorszólista előadásában.” Korondi György közel 40 éven át volt a Mátyás-templom énekese, 1991- ben például 16 alkalommal vállalt közreműködést vasárnapokon vagy más egyházi ünnepeken; az évtizedek során 25 oratorikus mű számtalan ottani előadásában vett részt – de énekelte gregorián passiók szólóit is. „Neki egy vasárnapi éneklés nem szereplés volt, hanem Istent dicsőítő szolgálat […]” – summázza Tardy László a jeles énekes hitvallását és foglalja össze az egyházi művészet lényegét.
Korondi György más templomokban is vállalt szolgálatot, kiváló zenei együttesekben éppúgy, mint szerényebb adottságok között, méghozzá egészen élete végéig – hangsúlyozza a kötet szerzője, a művész leánya és pályatársa, Korondi Anna. Íme, egy rövid válogatás művészi (és földi) pályafutásának utolsó évtizedéből: hallhattuk őt a XXIII. János Szeretetotthon Emmausz Házában, az Angolkisasszonyoknál, az Újlaki- templomban, Óbudán a Szentháromság-templomban és a Társaskörben a szakrális művészetek hetén, a fóti plébániatemplomban és a móri kapucinusoknál. Tudtommal nyilvánosan utoljára a pasaréti Kájoni János Ferences Házban, 2014-ben, Harmat Artúr motettáját énekelte: Isten, hazánkért térdelünk elődbe. Énekelte vagy inkább imádkozta…
Hangfelvételeit hallgatva, vele imádkozhatunk.