Érvényes a házasságom?

Tisztelt Lelkiatya! Eredetileg református vagyok, de saját felekezetemmel évek óta megszakadt a kapcsolatom. Életem legnehezebb időszakában, a válásom után egy katolikus közösségben találtam segítséget a lelki talpra álláshoz. Mai napig tartom velük a kapcsolatot, s közben szép lassan közel kerültem a katolikus hithez. A Szentáldozás valódi mibenlétének megértésével együtt elkezdtem vágyakozni arra, hogy Krisztus Testét én is magamhoz vehessem, így felmerült bennem az áttérés gondolata. Hívő protestánsként számomra ez egy hosszabb folyamat, vívódásokkal, hitharcokkal, hisz vannak olyan katolikus tanítások, amiket egy prorestáns zsigerből elutasít – egészen addig, amíg a mélyére nem néz, és rá nem jön, hogy valójában lehet igei alapja. Úgy érzem, ráléptem erre az útra, de most egy nagy bökkenőhöz érkeztem, ami megállított, s akár az egész áttérést is értelmetlenné teheti.
A volt férjemmel mindketten reformátusok vagyunk, reformátusnak keresztelve, konfirmálva, református esküvőnk volt. Házasságunk megromlott, s az átélt bántalmazások miatt elváltam tőle (a válás közös megegyezés volt, hisz neki addigra már, mint utólag kiderült, volt egy kapcsolata).
Eddig úgy tudtam, hogy mivel ez nem szentségi házasság, szabad állapotúnak számítok egy esetleges áttérés esetén is (ha protestáns maradok, nincs értelme a kérdésnek, ott szabad állapotúnak minősülünk). Most azonban azt hallottam valakitől, hogy ez nem igaz, két református templomi házasságkötését is érvényesnek tekinti a Katolikus Egyház.
Ez lenne a kérdésem: valóban így van, katolikus jog szerint még mindig érvényes a református házasságunk, s ha áttérek, és később esetleg társat találnék, akkor nem áldozhatnék? Azt a lehetőséget nem szeretném, hogy halálomig egyedülálló maradjak, vágynék szerető társra, érvénytelenítési vizsgálatot pedig gondolom protestánsként nem kérhetek, vagy igen?

Kedves Levélíró! Nagy örömmel olvastam a levelét! Örülök, hogy nyitott szívű ember, aki felismerte az Eukharisztia nagy ajándékát, és őszintén vágyik rá. Jézus mondta: „Aki engem eszik, általam él.” (Jn 6,57) Kívánom, hogy ezt a boldogító találkozást az önmagát ételül nekünk adó Krisztussal minél hamarabb átélhesse!

Valóban, a katolikus egyház meggyőződése az, hogy két megkeresztelt (akár református, vagy más keresztényfelekezetű) ember házassága érvényes, felbonthatatlan házasság, ha a házassági szándékuk (egy végérvényes, felbonthatatlan, kizárólagos szeretetszövetség megkötésére) valóban megvolt mindkettőjük szívében.

Ha ezt a házasságot szeretné érvényteleníttetni (vagyis megvizsgálni, hogy esetleg már a megkötéskor a hiteles, teljes értékű házassági igen-ből valami lényeges elem hiányzott), akkor ezt megteheti reformátusként is (akár az esetleges katolikussá válása előtt, akár az után).

Ha elindul ezen az úton, bátran kérjen ehhez segítséget valamelyik katolikus paptól, aki el fogja igazítani a részletekben.