Ezzel a szép imával gondoljuk végig az elmúlt napot.
Uram, ilyenkor este látom csak igazán, milyen nehéz a napnak minden percében „aprópénzre váltani” még oly nemes törekvéseket is, mint felebarátaink szeretete.
Mert te nem szónoklatokban és szépen kidolgozott értekezésekben kívánod tőlünk ezt a szeretetet, hanem azt akarod, hogy elsősorban azokhoz legyünk jók, megértők, türelmesek, tapintatosak, akikkel együtt élünk, dolgozunk, akikkel meg kell osztanunk a nap minden örömét és nehézségeit – más szóval: mindazokkal, akiket mellénk rendeltél.
Vajon nem térnek-e ma este többen is keserű szájízzel haza éppen miattam? Mert tapintatlan voltam, udvariatlanul, hozzád nem méltóan viselkedtem? Nem okoztam-e súlyos csalódást valakinek is kiábrándító magatartásommal? Uram, bocsáss meg ezért nekem, s engedd, hogy hibámat holnap mielőbb jóvátehessem!
De köszönöm, Istenem, ha a te segítségeddel sikerült ma egy hálás pillantást vagy mosolyt fakasztanom valakinek az arcán.
Adj ma este minden ismerősömnek néhány békés órát szeretteik körében. Azoknak is, akik neheztelnek, azoknak is, akik szívesen emlékeznek rám.
Sejtse meg mindannyiuk a nagy törvényt, hogy egyedül a szeretet az, amelyből minél többet nyújtunk egymásnak, annál több marad belőle a magunk számára.
Ámen.