„Néhány percre bementünk a dómba (…), miközben tiszteletteljes csöndben ott tartózkodtunk, bejött egy asszony a piaci kosarával, és egy padban letérdelt imádkozni. Számomra ez valami teljesen új volt. Ahol eddig voltam, zsinagógákban és a protestáns templomokban, oda csak istentiszteletre jártak a hívek. Itt pedig azt láthattam, hogy mint valami meghitt beszélgetésre, úgy jön be valaki a hétköznapi tennivalói közepette az üres templomba. Sohasem felejthettem el ezt az élményt” – az eucharisztikus Jézus Valóságos Jelenlétével való első szembesülését fogalmazta meg ezekkel a szavakkal, évekkel az eset után, a zsidó származású, ateistából katolikus hitre tért filozófusnő, akit ma Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta néven Európa társvédőszentjeként tisztel Egyházunk.
Polgári nevén Edith Stein 1891. október 12-én született Breslauban (ma: Wrocław) zsidó hagyományokat őrző német polgári család hetedik, legkisebb gyermekeként. Apja, Siegfried Stein váratlanul halt meg szívrohamban, amikor Edith még csak két éves volt. Az özvegy Auguste Stein vállára nehezedett a népes család fenntartása és fakereskedésük vezetése is. Számos elfoglaltsága mellett az özvegy édesanyának gyermekei nevelésére nem sok ideje maradt. Leginkább példájával hatott rájuk. Nagy segítsége volt legidősebb lánya, Elsa, aki a háztartást vezette és a kisebb gyerekeknek is gondját viselte.
Edith már az elemi iskolában kitűnt kiváló értelmi adottságával és szorgalmával. Ezért mindenkit meglepett, amikor az iskola befejezése után közölte, hogy nem akar tovább tanulni. Egy időre Elsa nővéréhez költözött, aki közben férjhez ment és családjával Hamburgban élt. Nyolc hónap után mégis úgy döntött, hogy folytatja tanulmányait, ezért visszatért szülővárosába. Az érettségi után előbb két évig a Breslaui Egyetemen tanult, majd a Göttingeni Egyetemen Edmund Husserl tanítványa lett.
1914-ben, az első világháború kitörése után egy időre megszakította tanulmányait és önkéntes vöröskeresztes szolgálatra jelentkezett. 1916- ban doktorált summa cum laude minősítéssel. Ugyanebben az évben Husserlt kinevezték a Freiburgi Egyetem rendes tanárává. Asszisztenseként magával vitte kiváló tanítványát is. Edith szakmai karrierje küszöbén egy váratlan fordulat hozott változást életében.
1921 nyarán egy baráti házaspárnál tett látogatást, ahol véletlenül kezébe került Avilai Nagy Szent Teréz önéletrajza. Ez a könyv mély hatást gyakorolt a magát addig ateistának valló fiatal filozófusnőre. Elhatározta, hogy felvételét kéri a Katolikus Egyházba. 1922. január 1-jén megkeresztelkedett, majd Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén részesült a bérmálás szentségében. Ettől kezdve rendszeres lelki életet élt és folyamatosan haladt előre az életszentség útján. Már ebben az időben megfogalmazódott lelkében a vágy, hogy belép a kármelita rendbe. Lelki vezetője azonban ezt a lépést még korainak tartotta. Edith tehát egyelőre a világban maradt, hogy magas szintű képzettségével és pedagógiai adottságaival másokat szolgálhasson.
1922 és 1932 között a speyeri domonkos apácák leányiskolájában tanított. Lelki élete egyre inkább elmélyült. Naponta részt vett a szentmisén és az Eucharisztia lett a legfőbb erőforrása. Szorgalmazta a gyakori, napi szentáldozást, az Eucharisztiát a hívők mindennapi kenyerének tekintette, amely az egyes ember életében a kegyelmek állandó forrása, a keresztény közösség számára ugyanakkor az egység jele és megvalósítója.
Mélyen átélte a szentség üdvös hatásait, és belső késztetést érzett, hogy azokat élete példája és művei által másokhoz is közelebb hozza. Tudományos munkásságában is gyakran foglalkozott az Eucharisztia témájával. Különösen hangsúlyozta a szentség szerepét az ember lelki életének fejlődésében. Tanítványaira nagy hatással volt, ahogyan a templomban imádkozott, a szentmiséken kívül is. Órákon át tudott mozdulatlanul térdelni a tabernákulum előtt. Az Eucharisztia titkát szemlélve hatolt be egyre mélyebben a Kereszt misztériumába is, és vált képessé arra, hogy önmagát népéért engesztelő áldozatul felajánlja, s végül Krisztus áldozatával egyesítve saját vértanúságának áldozatát is elfogadja.
Az 1930-as évektől Edith sorsát is megpecsételte a Németországban egyre erősödő zsidóellenes légkör. 1932-ben docensi kinevezést kapott a Münsteri Pedagógiai Intézetbe, de a náci kormányzat antiszemita törvényei miatt már egy év múlva le kellett mondania állásáról. Többen ajánlották neki, hogy meneküljön külföldre. Ő mégis más utat választott. Miután világi munkásságát nem folytathatta, 1933-ban belépett a kölni Kármelbe, ahol a Keresztről nevezett Terézia Benedikta nevet vette fel. 1938-ban, nem sokkal örökfogadalma után a fokozódó náci fenyegetés miatt áthelyezték a hollandiai Echt kolostorába, de itt sem volt biztonságban. Miután a Holland Püspöki Konferencia 1942 nyarán nyilvánosan elítélte a náci fajelméletet, válaszul Hitler elrendelte a hollandiai áttért zsidók letartóztatását. Edithet Rosa nővérével együtt az auschwitzi koncentrációs táborba szállították. Itt halt meg valószínűleg 1942. augusztus 9-én. II. János Pál pápa 1987-ben boldoggá, majd 1998-ban szentté avatta. 2000-ben Európa társvédőszentjévé nyilvánította.
A cikk a Keresztény Élet hetilap július 25-i lapszámában jelent meg.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")