Petőfi Sándornak köszönhetjük széles tenyerű Fejenagyot (is). Ilyen névre sem előtte, sem utána soha senkit nem kereszteltek. De ő volt a „…helységi kovács, / Vagy mint őt a dús képzeletű nép/ Költőileg elnevezé: A helység kalapácsa.” A szerző bízott a halhatatlanságban, de azon nagyon meglepődne, hogy ez a nem létező személy ma is milyen elevenen él.
A Fejenagy történetét elbeszélő eposz, A helység kalapácsakezdetben egyáltalán nem volt sikeres. Az 1844-ben megjelent első kiadásból nagyon sok raktáron maradt. Petőfi összes verseinek kiadását 1847-ben állítólag csak úgy vállalta a kereskedő, ha ez a hősköltemény nem szerepel benne. Nem is jelent meg másodszor, csak 14 évvel a költő halála után, a vegyes műveit tartalmazó gyűjtemény első kötetében. Petőfi kegyetlenül kifigurázta az akkor szokásos eltúlzott pátoszt, a mesterkéltséget, a dagályosságot. Úgy parodizálta a reformkorban is elfogadott, bár nehezen olvasható, túlbeszélt eposzt, hogy hétköznapi, nevetséges témát mesélt el fennkölt stílusban, bonyolult szószaporításokkal, fölösleges körülírásokkal, nevetséges állandó jelzőkkel, lényegében az összes eposzi kellékkel. Kortársai nem értették vagy nem akarták érteni a szerző humorát.
A komikus eposz mai népszerűségéhez jelentős mértékben hozzájárulhatott a Zsurzs Éva rendezésében 1965-ben bemutatott filmváltozat. Már a szereposztás is figyelemre méltó. Bessenyei Ferenc lett széles tenyerű Fejenagy, Major Tamás Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi, Garas Dezső a helybeli lágyszívű kántor, Mészáros Ági szemérmetes Erzsók, Gobbi Hilda az amazontermészetű Márta, a mesélő Gábor Miklós…
Az eredeti műből számtalan színpadi átirat is készült, lett belőle táncjáték, bábelőadás, önálló eseteken is gyakran elhangzik ez a remek stílusparódia.
Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából az MTVA felkérésére készült el Dombrovszky Linda rendezésében az újabb filmváltozat. Ebben az ismert történet keveredik a western stíluselemeivel és a táncfilmeket idéző betétekkel is. A Coopera és a Győri Nemzeti Színház együttműködésének köszönhetően készült el az idén A helység kalapácsacímű vígopera. A mű zenéjét Kovács Adrián zeneszerző írta, a librettó Bereczki Ágota dramaturg alkotása. Az ősbemutatót, a Zakariás Zalán által színpadra állított előadást először a győri közönség láthatta. De az ország több színházában is bemutatják ezt az operát.
Azt még nem lehet tudni, hogy a bicentenárium alkalmából összesen hány színházban, hány különböző rendezésben lépett a közönség elé Fejenagy. Ő a főhős, ez vitathatatlan. Őt zárja be a templomba a harangozó, tőle akarja elcsábítani szerelmét a kántor, ő robbanja ki a kocsmai verekedést, de a legtalányosabb szerep – legalábbis az operaváltozatban – mégis a névtelen kántoré. Petőfi szerint ez az egyházi énekes rettenetesen bőgött a szertartásokon. Bőgött a temetéseken, bőgött a „soksipu orgona mellett”, de ahogy akkor bőgött, amikor Fejenagy verte, úgy még sohasem. Nem lehetett könnyű ezt a hangot megzenésíteni.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")