Tessék rajtam segíteni! Majd’ kitör a frász, annyira félek! Van, amikor meg tudom mondani pontosan, hogy mitől, máskor pedig csak úgy általában reszketek a jövőtől. Legtöbbször az egész hét eszemben van, ami következik. Úgy érzem, hogy tökéletesen tehetetlen vagyok a rám váró feladattal szemben. Úgy tudom irigyelni azokat, akiket nem izgat semmi, és minden sikerül nekik. Én már előre remegek, a végén mégis teljes a kudarc.
Az ön esete elég gyakori lelkialkatra vall. Lehet öröklött, de lehet szerzett tulajdonság is, amit élethelyzetek hoztak ki. Az a jó, ha legalább a legnagyobb kínoktól meg tudunk szabadulni. Ehhez akar segítséget nyújtani az alábbi pár gondolat.
1. Fel kell idézni életünk történetét, abban észrevenni, hogy milyen jó is volt hozzánk az Isten, milyen érezhető módon segített! Ezt tessék a legelevenebben újból átélni, esetleg le is írni. A múlt tapasztalatából jön a nagy erő: ez a Jóisten a jövőben sem hagy el, szeret, velem van és lesz! Az ószövetségi választott nép is így tett.
2. A jövőn kár tépelődni. „Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik” (Mt 6,27). Attól semmi sem válik jobbá, ha kínozzuk magunkat: mi lesz? A jövő úgyis csupa meglepetéssel szolgál. Teljesen váratlan dolgok történnek. Minden kiszámíthatatlan. Nagyon sokan nem is abban a betegségben halnak meg, amire egy életen át kezelték, egészen más kór viszi el.
3. Jézus szava: „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról. A mának elég a maga baja” (Mt 6,34).
Minden egyes nap bele kell gondolni: most az a feladatom, hogy a mát megoldjam, méghozzá a lehető legjobban, teljes erőbevetéssel. Ha hagyjuk a félelmet eluralkodni magunkon, annak az az eredménye, hogy képességeink valósággal lebénulnak, nem tudjuk megoldani a ránk váró feladatot. Talán innen adódik: aki fél, annak a végén nem is sikerülnek a dolgai. Elpocsékolta mind testi, mind lelki erejét a rettegésre.
4. Meg kell tanulni: csak valami általam meghatározott dologra koncentrálok; ami félelmetes, azt kikapcsolom az agyamból. Meg lehet ezt tanulni, nagy hasznát veszi az ember. Én tudok a fogorvosi székben, miközben fúrják a fogamat, arra gondolni: milyen mókás, hogy itt csak az orvos beszél, a páciens hallgat. Milyen humoros esetek jöhetnek létre ebből! Persze egy gennyes fog kihúzásánál ez a módszer nem segít. Vagy milyen jó dolog a műtőben a bonyolult felszerelést nézegetni, és azok után érdeklődni a műtősfiútól, mint arra gondolni, hogy operálni fognak.
5. Utoljára hagytam, ami a legjobban megnyugtatja az embert: ez pedig a halál és a túlvilág. Aki igazán hisz, annak ez a legnagyobb erő. Mi vár itt énrám? Ismeretlen valami, lehet, hogy majdnem kibírhatatlan megpróbáltatások, de egy biztos: előbb-utóbb belehalok az életbe. Akkor egyszerre megszabadulok minden bajtól és gondtól. Ez az irgalmas halál! Biztosítom, hogy idővel semmi fájdalmat nem érez! Aki ráadásul szentül hiszi, hogy van egy másvilág, ahol a jók megkapják jutalmukat a jóságos és igazságos Istentől, ahol különösen sok békét és nyugalmat kapnak azok, akik a földön rendkívül sokat féltek és rettegtek, az az ember nyugodtan néz a jövőbe, mert a sok zűrzavaron túl látja a mennyei sereget és hallja az alleluját.
Ne féljen, hanem reméljen!
*
„Ne aggódjatok! Nézzétek az ég madarait! Mennyei Atyátok táplálja őket! Nézzétek a mezők liliomait! Ha Isten így öltözteti őket, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? A mának elég a maga baja!”
(Mt 6,25-34)
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
