„Minden művészet egyedüli oka és végső célja csak az lehet, hogy a Mindenható Örök Istent dicsőítse, és ezt az eltorzított arcú emberiséget újra felemelje Istenhez” – vallotta a 60 éve született és immár 14 esztendeje fiatalon, 46 évesen, tragikus hirtelenséggel elhunyt ötvösművész, Ozsvári Csaba, akinekszakrális alkotásai, liturgikus tárgyai Európa-szerte ismertek immár, a Vatikánban is használatosak a jelesebb szertartásokon.
A Magyar Örökség- és Pro Ecclesia Hungariae-, valamint Pro Dioecesi Vaciensi(a Váci Egyházmegyéért)-díjas ötvösművész, a Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend és a Magyar Schönstatt Családmozgalom tagja maradandót alkotott a liturgikus és szakrális művészetben. Ötvöstárgyain (kelyheken, misekönyv-borítókon, feszületeken, úrmutatókon) és illusztrációs grafikáin (például utolsó befejezetlenül maradt alkotásán, a pátyi katolikus templom kapuzatának tervrajzán) átsugárzik gazdag, értékteremtő művészete.
A művész „nem istentagadó, de hitét nem gyakorló családban nőtt fel. Gyerekkorában vigyázott rá egy idős néni, aki imádkozta a rózsafüzért, járt templomba, és gyakran elvitte őt is. Ez nagy hatással volt rá” – olvassuk egyik hittestvérének emlékező soraiban. Fokozatosan jutott el tehát az istenkeresés útján a hit kegyelméhez és a kegyelmi ajándékok nyomán a hit „hirdetéséhez” művészete eszközeivel. Életével és hivatásával Istent és hazáját szolgálta. Szinte kizárólag egyházi ötvöstárgyakat készített: feszületeket, misekönyvborítókat, pásztorbotokat, ereklyetartókat, monstranciákat, tabernákulumokat és kelyheket. Egyik méltatója írta róla: „eszköz szeretett volna lenni Isten kezében”. Ars poetica-értékű vallomásában olvassuk: „A művészetben és a művészeten kívül engem nem érdekel más, mint Jézus Krisztus. És semmi másról nem akarok szólni, csak az Isten dicsőségéről. Ha ez nem megy, akkor inkább hallgatok. Hívő emberként Isten közelségére vágyom. Társaságát keresem a szentmisében, imádságban, a családomban és a mindennapi munkámban. Amikor dolgozom, az ábrázolandó témában vagy liturgikus tárgyban újra és újra meg kell élnem személyes kapcsolatomat Istennel. Ez nélkülözhetetlen a szakrális művészet területén. Hívőként végzem munkámat. Mindig Istenbe kapaszkodva és mindig az Egyház közösségében.”
Ozsvári Csaba életében, hitében meghatározóvá vált a schönstatti lelkiség, melynek hazai óbudavári központjában rendszeres látogatója lett feleségével, gyermekeivel a liturgikus, lelkigyakorlatos alkalmaknak. Innen szólította magához az Úr 2009 nyarán. Pár órával előtte feleségével, Ramocsai Imrivel tett életre szóló fogadalma, megújított szeretetszövetsége után – melyben felajánlották életüket Krisztusnak és a Szűzanyának Magyarország lelki megújulásáért – hirtelen rosszul lett, és az esti harangszó kondításakor váratlanul elhunyt. A Magyar Schönstatt Közösség 2013-ban kezdeményezte a boldoggá avatását.
Alkotói munkásságában emlékezetes hírű az a misekönyvborító, melyet a magyar katolikus püspöki kar ajándékaként II. János Pál pápa1991-es magyarországi látogatására készített, s melyet az egykori egyházfő utódai is használn(t)ak a karácsonyi, húsvéti szertartásokon, ünnepi liturgiákban a Vatikánban. De szimbolikus jelentőségű az az Egységkereszt is, mely az óbudavári szentélyben látható. E mű Jézust és Máriát mutatja fel a kereszten, egymás mellett, egységben, szeretetben, megváltásunk titkát őrizve. Mária baljával átöleli felfeszített Fiát, jobbjában pedig egy kelyhet tart, mindezzel jelezvén, hogy Krisztus szenvedésében ő is részt vállal. Ezért ez az alkotás jelképes értelemben utal közösségük, a schönstattiak küldetésére is: Máriával szövetségben részt venni Krisztus áldozatában a mai világban is. Másik jeles alkotása a Missziós kereszt,mely Budapesten, a 2021-ben megrendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbóluma lett. A Szentatya előzőleg Rómában megáldotta, majd bejárta a Kárpát-medence templomait. A keresztet behálózó leveles-indás mintázat az ősi magyar életfamotívumból ered. Középpontjában ezüst tokban egy Szent Kereszt-ereklye látható, melyet a magyar, illetve magyar vonatkozású boldogok és szentek ereklyéi vesznek körbe. A Missziós kereszt ott állt a kongresszus ünnepi zárómiséjén is, amelyet Ferenc pápa celebrált, s idén a pápalátogatás alkalmával is a szertartások középpontjában állott.
Megfoghatatlan vonzerő árad Ozsvári Csaba ötvösművész alkotásaiból, fogalmazódott meg egyik kiállításának megnyitóján. A művész sajátos, nemegyszer szokatlan ábrázolásmóddal közelít a bibliai témák megformálásához, ami egészen különös hatást kölcsönöz munkáinak. Így például egészen sajátos Szentháromság-ábrázolása, amikor a Szentlélek galambábrázolása alatt az Atya kezében tartja Krisztust, halott Fiát. Rendkívül érdekes megfogalmazású a halála miatt félbemaradt pátyi templomkapu ábrázolása is, melyen a betlehemi Szent Család mellett helyet kapott a Háromkirályok köszöntésének eseménye is. A három király közül az első Szent István királyt ábrázolja, amint felajánlja a Kisdednek országát és koronáját. Ez a tematika is jelzi, milyen nagyszerű egységben látta népünk kereszténységét és magyarságát az alkotó. Élete és életműve bizonyítja, hogy valóban jó eszköz volt ő Isten kezében.
Végezetül szólni kell a művész emlékezetes reprezentatív kiállításairól, melyek közül kiemelkednek többek között 1995-ben a Párizsi Magyar Intézetben, 1998-ban Pompeiben, 1998-ban a Tihanyi Bencés Apátságban, majd posztumusz 2014-ben Veszprémben az érseki palotában, 2015-ben a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, 2019-ben a Szegedi Dóm Látogatóközpontban nyílt tárlatai.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")