Felnőtt megtérés

Kedves Lelkiatya! Középkorú nő vagyok. Nem neveltek vallásos szellemben, és sokáig nem foglalkoztatott a hit kérdése. Most viszont megtaláltam Istent, és szeretnék megkeresztelkedni, a katolikus hit szerint élni. Viszont polgári házasságban élek több évtizede, felnőtt gyerekeink is vannak. A férjem nem ellenzi a megkeresztelkedésemet (ő maga meg volt keresztelve, de nem gyakorolja a vallását), de nem is lelkesedik érte, egyfajta magán hóbortnak tekinti. Szeretjük egymást, szépen élünk, de fizikai okok miatt évek óta nem vagyunk már nemi kapcsolatban. Van-e akadálya a megkeresztelkedésemnek, és hogy részesüljek a gyónás és áldozás szentségéből? Talán rá tudnám a későbbiekben beszélni férjemet a szentségi házasságra, de nem érezném helyénvalónak megkereszteletlenül.

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy megnyílt a szíve Isten felé, és szeretné is élni, gyakorolni ezt a hitet! Isten kopogtatott az élete ajtaján, és most ez az ajtó megnyílt, elindulhat Őfeléje szabadon!

A keresztség szentségét a jelen állapotukban elvileg felveheti, de még tisztább lenne mindez a kívülállók felé, ha szentségi házasságot is kötnének. Egy ilyen házasságkötésnek, nem kell ünnepélyesnek lennie, történhet egészen szűk körben, egyszerű formában. A keresztségre felkészítő atya fog majd ebben is tanácsokat adni.

Ha tehát lehetséges, a keresztelkedés után hamarosan kellene az szentségi házasságkötést megtartani. Ha azonban ezt a férje semmiképpen sem vállalja, akkor mondja el ugyanezt, amit leírt a levélben, a keresztelő papnak, és ő ez alapján meg tudja tartani a keresztelést, attól kezdve pedig járulhat szentségekhez, gyónhat és áldozhat is.