A Családok IX. Világtalálkozóját lezáró szentmisét Ferenc pápa a Dublin központjától 3 km-re fekvől Phoenix Parkban mutatta be. A 700 hektáron elterülő parkot 16 km-es fal veszi körül. A parkban egy 62 méter magas obeliszk tetején látható a mítikus Főnix madár, egy nagy pápai kereszt pedig Szent II. János Pál történelmi szentmiséjére emlékeztet, amelyet a lengyel pápa több mint egy millió hívő számára mutatott itt be 1979. szeptember 29-én – írja a Vatikáni Rádió.
A Családok Világtalálkozójának befejezéseként családként gyűlünk össze az Úr asztalánál – kezdte homíliáját Ferenc pápa. Hálát adunk az Úrnak a sok áldásért és elkötelezzük magunkat, hogy teljesen megéljük hivatásunkat, amit a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz ezekkel a megható szavakkal fejezett ki: legyünk „a szeretet az Egyház szívében”.
A pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszról elmélkedve kifejtette, hogy Jézus felfedi számunkra a kapott áldások eredetét. Tanítványai közül sokan feldúltak, sőt mérgesek voltak, azon tépelődtek, hogy elfogadják-e „kemény szavait”, amelyek olyannyira ellenkeznek a világ bölcsességével. Az Úr egyértelmű választ ad nekik: „Szavaim, amiket mondtam nektek, lélek és élet” (Jn 6,63).
Ezek a szavak, a Szentlélek ajándékának ígéretével együtt a túlcsorduló élet szavai számunkra, akik hittel befogadjuk őket. Megjelölik a végső forrását mindazoknak a javaknak, amelyeket ezekben a napokban megtapasztaltunk és ünnepeltünk: Isten Szentlelke, amely állandóan új életet lehel a világra, a szívekbe, a családokba, az otthonokba, a plébániákba. Családjaink életének minden új napja és minden új nemzedék magában hordozza egy új Pünkösd ígéretét.
Milyen nagy szüksége van a világnak erre a bátorításra, amely Isten ajándéka és ígérete! A családi életet ünneplő találkozó egyik gyümölcseként hazatérve váljatok mások számára a bátorítás forrásává, hogy megosszátok velük Jézus „örök életet adó igéit”. Családotok legyen kiváltságos hely és fontos eszköz ezeknek a szavaknak a terjesztésére, különösen azok számára, akik el kívánják hagyni a pusztaságot és a „szolgaság házát” (vö. Józs 24,17), hogy elinduljanak a remény és a szabadság földje, az ígéret földje felé.
A második olvasmányban Szent Pál azt tanítja, hogy a házasság részvétel Krisztusnak jegyeséhez, az Egyházhoz való örökös hűsége misztériumában (vö. Ef 5,32). Ez a csodálatos tanítás egyeseknek „kemény szóként” hathat. Ahhoz, hogy úgy éljünk a szeretetben, mint ahogy Krisztus szeretett bennünket (vö. Ef 5,2), önfeláldozását is követnünk kell, nekünk magunknak is meg kell halnunk, hogy egy nagyobb és tartósabb szeretetre szülessünk újjá.
Csak ez a szeretet mentheti meg a világot a bűn rabszolgaságától, az önzéstől, a kapzsiságtól és a kevésbé szerencsések szükségleteivel szembeni közönytől. Jézus szeretete világunkban a családban testesült meg és a keresztény családok tanúságtétele minden nemzedékben rendelkezik azzal az erővel, hogy minden korlátot széttörjön és kiengesztelje a világot Istennel. Képes rá, hogy megvalósítsa, ami kezdettől fogva elhivatottságunk: legyünk egyetlen emberi család, amely együtt él igazságosságban, életszentségben és békében.
Természetesen mindig lesznek olyanok, akik ellenállnak a Jó Hírnek, akik „mormognak” „kemény szavai” ellen. Azonban Szent Kolumbánhoz és társaihoz hasonlóan, akik a viharos tengerek jeges vizét is vállalták, hogy kövessék Jézust, ne bátortalanodjunk el a közöny jeges pillantásától vagy az ellenségeskedés háborgó szeleitől. Ismerjük el alázatosan, hogy mi is keménynek találhatjuk Jézus tanításait.
Azonban az Úr éppen ilyen körülmények között teszi fel nekünk a kérdést: „Csak nem akartok ti is elmenni?” (Jn 6,67). A Szentlélek erejével és mellettünk az Úrral mi is így válaszolhatunk: „Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje”.
A keresztség és a bérmálás szentségével minden keresztény küldetést kap, legyen „missziós tanítvány” (vö, Evangelii gaudium, 24). Az egész Egyház arra kapott meghívást, hogy „kilépjen” és elvigye az örök élet szavait a világ peremvidékeire.
Miközben hazafelé készülődünk, újítsuk meg hűségünket az Úrhoz és kapott hivatásunkhoz. Magunkévá téve Szent Patrik imáját, örömmel ismételjük:
„Krisztus bennem, Krisztus mögöttem, Krisztus mellettem, Krisztus alattam, Krisztus fölöttem”. A Szentlélektől kapott örömmel és erővel mondjuk bizalommal: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak” (Jn 6,68) – fejezte be homíliáját Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
