A pápa erős felhívást intézett az örömre reggeli szentmiséjén a Szent Márta-ház kápolnájában: A pesszimizmus nem keresztény dolog. Legyen olyan az arcunk, mint akiket megváltottak és akiknek megbocsátottak, ne olyan, mintha halotti virrasztáson vennénk részt.
A pápa homíliájában az öröm köré szőtte gondolatait, amely a bűnök megbocsátásából és az Úr közelségéből fakad. A napi első olvasmány (Én 2,8–14) és az Evangélium (Lk 1,39–45) is arról a nagy örömről szól, amely belülről fakad, nem pedig egy ünnep öröméről. Az egész liturgia ezt az öröm üzenetet közvetíti: légy örömmel telt.
A Szentatya az öröm három jellemzőjét fogalmazta meg. Először is olyan örömről van szó, amely a megbocsátásból fakad: Az Úr visszavonta ítéletedet. A pápa az örvendezésre hívott és arra, hogy ne éljünk langyos életet, mert tudjuk, hogy megbocsátást nyertünk: ez a gyökere keresztény örömünknek. Gondoljunk csak az elítélt örömére, amikor megváltoztatják az ítéletét vagy a betegekre és bénákra, akik gyógyulást nyernek az Evangéliumban. Tudatában kell tehát lenni a megváltásnak, amelyet Jézus hozott el.
Egy filozófus, aki magát agnosztikusnak vagy ateistának tekintette, bírálta a keresztényeket és így fogalmazott: „Ezek a keresztények azt mondják, hogy van egy Megváltójuk. Akkor hiszem ezt majd el, ha olyan lesz az arcuk, mint azoké, akiket megváltottak, olyan örömteli, mert megváltást nyertek.”
Ha olyan az arcod, mint egy halotti virrasztáson levőnek, akkor hogy hinné el bárki is, hogy megváltást nyertél, hogy a bűneidet megbocsátották? – tette fel a kérdést a pápa. Ez az első pont, a napi liturgia első üzenete: megbocsátást nyertünk mindannyian. Isten a megbocsátás Istene – hangsúlyozta a pápa. Arra buzdított, hogy fogadjuk el ezt a megbocsátást és örömmel haladjunk előre, mert az Úr megbocsátja majd azokat a dolgokat is, amelyeket gyengeségből teszünk.
A második meghívás az örömre arról szól, hogy az Úr velünk jár attól a pillanattól kezdve, hogy elhívta Ábrahámot. Közöttünk van a próbatételeinkben, a nehézségeinkben, az örömünkben és mindenben. Ferenc pápa arra buzdított, hogy a nap során forduljunk néhány szóval az Úrhoz, aki mellettünk áll életünkben.
Az öröm harmadik aspektusa az, hogy a csapások idején ne hagyjuk elernyedni a karunkat. Ez a fajta pesszimizmus nem keresztény dolog.Olyan gyökérből fakad, amely nem tudja, hogy megbocsátást nyert és nem érezte soha sem Isten simogatását. Az Evangélium megmutatja az örömet: „Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment” (Lk 1,39). Az öröm mindig sietésre ösztönöz minket, mert a Szentlélek kegyelme nem ismeri a lassúságot… A Szentlélek mindig siet, mindig arra buzdít minket, hogy haladjunk előre, mint a szél a vitorláson, a hajón… – jegyezte meg a Szentatya.
Tehát lényegében arról az örömről van szó, amelynek következtében Erzsébet méhében felujjongott a magzat, amikor Máriával találkozott.
Ez az az öröm, amelyről az egyház beszél: kérem, legyünk örömteli keresztények, tegyünk meg minden erőfeszítést és mutassuk meg, hogy hisszük: megváltást nyertünk, hogy az Úr megbocsátott nekünk mindent és ha el is bukunk alkalmanként, Ő megbocsát majd, mert a megbocsátás Istene. Hisszük, hogy az Úr közöttünk van és sosem hagyja, hogy elernyedjen a karunk. Ez a napi üzenet: Kelj fel. Ahogy Jézus mondja a betegeknek: Kelj fel, örvendj, ujjongj és tiszta szívvel harsogj – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában.
http://www.keresztenyelet.hu/featured/maradjon-velunk-deru/
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió