Tisztelt Lelkiatya! Gyermekként a megszületett kismacskákat szüleim parancsára nekem kellett agyon ütni. Súlyos bűnt követtem el ezzel?
Kedves Levélíró! A Teremtő Isten legfőbb célja az ember volt, amikor a világot teremtette. Az ember az egyetlen, aki képes Őt befogadni, képes szeretni, alkotni, álmodni, akinek van szellemi élete.
A növényeket és az állatokat Isten az ember szolgálatára adta. Az ember felhasználhatja a növényi és az állati létet, a maga létfenntartásához. Nem bűnös az ember, amikor learatja a búzát, vagy amikor csirkepörköltet eszik.
Természetesen fontos az, hogy az ember az állatokkal is emberséges legyen, ne kínozza őket, a lehető legjobb körülményeket biztosítson a számukra is.
A kismacskák elpusztítása nem egy égbekiáltó bűn. Természetesen jobb lett volna valamilyen más módját kitalálni a fölös számú kismacska elkerülésének (pl. ivartalanítás). Nagyon helytelen egy ilyen feladatot egy gyerekre bízni, ezt a szülőknek maguknak kellett volna megtennie.
Nyugodjon meg abban, hogy nem követett el súlyos bűnt. A bűn elsősorban a szüleié volt, akik ezt nem oldották meg emberségesebben, és akik egy kisgyerekre bízták ennek elvégzését. Minden élőnek a sorsa Isten kezében teljesedik be, ezeknek a kis állati lényeknek is (az új égben és az új földön, a beteljesüléskor). Esetleg egyszer gyónja is meg ezt az esetet.
Gondoljon mindig arra, hogy Isten minden gyöngeségünk ellenére is szeret. Életét adta értünk a kereszten. Nem elítélni, hanem felemelni akar. Minden embert üdvözíteni akar. Mindig ebben a bizalomban élje az életét!