Hányszor és hogyan gyónjak?

Tisztelt Lelkiatya! Amikor tudok, részt veszek a szentmisén, azonban nem tudok odafigyelni. Ez általánosságban igaz mindenre. Állandó lelkiismeret-furdalással küzdök, hiszen tudom, min kellene változtatnom, milyen hibáimat kellene kijavítanom, de mindig csak egyre több ilyet találok, a javítás pedig nem egyszerű. A havi egy gyónás helyett már gyakran kétszer gyónok. Honnan tudjam, hogy a szentáldozással nem követek-e el szentségtörést? Illetve gyónáskor ha akkor jut eszembe egy bűn, amit nem gyóntam meg, amikor a pap már beszél, azt még ott mondjam el, vagy a következő gyónásban?

Kedves Levélíró! Az aggályos lelkiismeret egy nehéz teher. Erről a helyzetről külön fejezetben írnak a gyóntatói kézikönyvek. A mai világban azonban, amikor a legtöbb ember lelkiismerete túlságosan laza, a maga aggályos lelkiismerete nagy értéket is hordoz, mutatja az Istenkeresésének őszinteségét, komolyságát! Ilyen értelemben próbálja megköszönni, és elfogadni az aggályosság keresztjét!

Teljes körű bűnvallást senki sem tud tenni. A bűneink egy jelentős része nem is tudatosul bennünk. Isten csak azt kéri, hogy a jó szándékunk meglegyen, őszintén igyekezzünk minden súlyos bűnünket megvallani és megbánni.

A gyóntató egyik feladata az is, hogy a túlságosan aggályos ember lelkiismerete helyett szinte felajánlja a maga ítéletét, és levegye a gyónó válláról a döntés súlyát. Helyette vállalja, hogy az elhangzott bűnvallás megfelelő és elegendő.

Azt javaslom, hogy havonta egyszer gyónjon, ha csak valami rendkívüli eset nem történik. Azt javaslom, hogy ami nem jutott eszébe a gyónáskor, azt elég a következő alkalommal elmondania.

Az Oltáriszentségben a végtelenül irgalmas Jézus jön hozzánk. Maga nagyon őszintén keresi, szereti Őt. Ne félje Őt magához venni, engedje, hogy Jézus magához ölelje önt.