Névtelen hősök, akiknek az életünket köszönhetjük.
1986. április 26-án történt a mai napig világszerte ismert csernobili erőmű-baleset, melyről szinte mindenki hallott. Jóval kevesebben tudják azonban, hogy néhány nappal később egy még nagyobb katasztrófától menekültünk meg három férfi (név szerint Alekszej Ananenko, Valerij Bezpalov és Borisz Barano) hősies helytállásának köszönhetően.
Ugyanis a robbanás keltette radioaktív tüzet napokon keresztül oltották, az oltóanyag és a tűz keveredéséből pedig egy lávaszerű massza (úgynevezett kórium) keletkezett, mely folyamatosan terjedt, és szép lassan bejutott volna az egyik reaktor hűtővízének medencéjébe is, melyben 20 ezer tonna víz volt. Ha ez bekövetkezik, olyan sugárzást hordozó gőz keletkezett volna, mely Európa nagy részét radioaktív sivataggá változtatta volna.
Hogy ezt elkerüljék, három önként jelentkező közösen vállalta, hogy leeresztik a vizet a medencéből. Ehhez azonban le kellett merülniük a radioaktív vízzel teli medence aljára, hogy megnyithassák a vizet bent tartó szelepeket. Tudták, hogy ez egyenlő a biztos halállal. Még csak védőruha sem jutott nekik, egyszerű búvárfelszerelést kaptak a feladat elvégzéséhez.
Végül sikerült leengedniük a vizet, mielőtt még a láva bejutott volna a medencébe, így sikerült megelőzni a még nagyobb csapást, mely egész kontinensünkre végzetes következményekkel járt volna. A csernobili búvárok az elszenvedett sugárzás következtében heteken belül meghaltak. Holttestüket is csak speciális, lehegesztett koporsóban tudták eltemetni. Hála nekik, mi viszont itt élhetünk.
Fotó: Pixabay
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
