2001. október 21-én, a Familiaris consortio apostoli buzdítás megjelenésének 20. évfordulóján II. János Pál pápa boldoggá avatta Luigi Beltrame Quattrocchi olasz édesapát és feleségét, Maria Corsinit. Ez volt az első alkalom, amikor az Egyház együtt emelt oltárra egy házaspárt. A családok pápájaként ismert II. János Pál ezáltal is fel akarta hívni a világ figyelmét a család szerepére és arra, hogy a házasság az életszentség útja lehet, ha a férj és a feleség egymást segítik a megszentelődésben. A Quattrocchi házaspár valóban jó példakép lehet minden keresztény házaspár számára, akik együtt törekszenek a hétköznapi élet megszentelésére. Liturgikus emléknapjuk is házasságkötésük napja, november 25. lett.
Luigi Beltrame szicíliai volt. Ötgyermekes családban született Cataniában 1880. január 12-én. Kilencéves korában szülei örökbe adták egyik nagybátyjának, akinek nem volt gyermeke. Ekkor vette fel a Quattrocchi nevet. Vér szerinti szüleivel továbbra is közeli kapcsolatban maradt. Később nevelőszüleivel Rómába költözött. Itt végezte el a líceumot, majd jogot tanult. 1902-ben doktorált. Hamarosan megbecsült és keresett ügyvéd lett.
Maria Corsini négy évvel volt fiatalabb férjénél. Firenzében született 1884. június 24-én, arisztokrata család egyetlen gyermekeként. 1893- ban a Corsini család is Rómába költözött, ahol Maria társadalmi rangjának megfelelő neveltetésben részesült. Magas szintű és sokoldalú képzettségét később is folyamatosan tovább fejlesztette. Már iskolai tanulmányai idején megmutatkozott az írás iránti szeretete.
Luigival 1901-ben ismerkedett meg. Négy évvel később házasodtak össze. Házasságukat kezdettől az imára és a szentségi életre alapozták. Maria fiatal korától tudatosan kereste a boldog házasság titkát, és el sem tudta képzelni életüket Istennel való bensőséges kapcsolat nélkül. Luigi szintén hívő ember volt, de fiatal korában a vallásos szertartásokat inkább kerülte. Felesége hatására azonban ő is elkezdett naponta szentmisére járni, este pedig együtt imádkozott családjával. Buzgó katolikus lett, aki vallásosságát mások előtt sem titkolta, sőt környezetét is igyekezett elvezetni Istenhez.
Maria és Luigi házasságából négy gyermek született. Legkisebb lányuk születése előtt az orvosok fejlődési rendellenességet diagnosztizáltak, ami az anya életére is veszélyt jelentett, ezért a terhesség megszakítását javasolták. A házaspár azonban Istenre hagyatkozva úgy döntött, hogy nem fosztja meg az élet lehetőségétől azt a gyermeket, akivel a Teremtő ajándékozta meg őket. Isten megjutalmazta nagylelkűségüket. 1914. április 6-án megszületett Enrichetta, aki gyenge fizikuma ellenére több mint nyolcvan évig élt.
A várandósság során fellépett komplikációk és az azokkal járó aggodalmak hatására Luigi és Maria végül úgy döntöttek, hogy közös megállapodás alapján tisztasági fogadalmat tesznek. Életük és kapcsolatuk ettől kezdve még inkább elmélyült. Nagy hangsúlyt fektettek gyermekeik nevelésére. Két fiuk pap, egyik lányuk pedig apáca lett. Csak legkisebb lányuk maradt velük, aki elsősorban egészségi állapota miatt nem lett szerzetes.
A családi fészekből kirepülő gyerekek helyét Isten csodálatos módon betöltötte kegyelmével. Egymás iránti szeretetük azonban nem vonta el őket a társadalmi élettől. Luigi a Gregoriana Pápai Egyetem esti tagozatán teológiát tanult, munkatársai között igazi apostoli tevékenységet végzett. Különösen szívén viselte a cserkészet népszerűsítését. Maria a Katolikus Akció vezetőségének tagja lett, a Vöröskereszt önkéntes ápolónőjeként rendszeresen vállalt ügyeletet katonai kórházakban.
Luigi 1951-ben bekövetkezett halála után Maria egy ideig nehezen találta helyét. Végül az írásban talált enyhülést és vigaszt. Visszatért a publikáláshoz, egymás után jelentek meg cikkei, önálló írásai. Miközben visszaemlékezéseit megfogalmazta, férjére is rátalált egy új dimenzióban. Ő maga így fogalmazta meg ezt: „Azután fokozatosan, egyre határozottabban kezdtem érezni a jelenlétét magam mellett, éreztem, hogy állandóan velem van, különösen az imádságban, a szentáldozás idején, az oltár előtt.” Tizennégy évet élt özvegyként, mielőtt 1965-ben ő is befejezte földi küldetését. Halála napját azzal a reménnyel várta, hogy az örökkévalóságban ismét együtt lehet szeretett társával.
- A magyar keresztény kultúra háza
- Szent Vincenzo Grossi (1845–1917)
- Bűn, ha reformátusként katolikus misére járok?
- Végső búcsú Kozma Imre atyától
- A pápa a visszaélésekről: Vigaszt és segítséget kell nyújtanunk
- Magamban is mondhatom a rózsafüzért?
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút