Gyenesdiás Tulipán utcájának Tulipán üdülője zengett-zsongott egy héten keresztül. Népdalok és citeraszó, tekerő és koboz hangja hallatszott a tó felett. A tábor lakói – kicsik és nagyok, fiatalok és idősek – itt nyaraltak, és miközben élvezték a hasonló érdeklődésű emberek társaságát, tanultak is nagyon sokat, többek között Juhász Erikától, aki a Népművészet Ifjú Mestere, KÓTA-díjas tanár és népdalkör vezető, szólistaként több zenekarral is fellépett és a Felszállott a páva televíziós verseny szakmai bizottságának tagjaként, mentorként is ismert személyiség.
– Előbb a Röpülj páván nőtt fel és később a Felszállott a pávában mentorkodott. Kerek ez így.
– Igen. Gyerekkoromban volt bennem egy ösztönös érdeklődés minden iránt, ami a népzenével, néptánccal kapcsolatos. Az első nagy élményem az első „Röpülj Páva” verseny a televízióban. Budai Ilona, Halmos Béla, Faragó Laura, Sebő Ferenc maradtak meg bennem nagy élményként.
– Talán ebben az időben még olyan szereplői is voltak ezeknek a műsoroknak, akik nem tanulták iskolában a népi kultúrát, hanem belegyökereztek, mindennapi életükhöz tartozott.
– Azért ez kettős gyökerű. Valóban voltak olyan versenyzők, akik még eredeti formájában, hagyományos módon vették át, tanulták a népdalokat. De voltak olyan fiatalok, akik más módon találkoztak ezzel a kultúrával. Például Halmos Béla, Sebő Ferenc szülei városi értelmiségiek, tanult emberek voltak, akik számára a népi kultúrához, a népdalhoz való kötődés mégis meghatározó volt, értéknek tartották, a családi együttlétek szerves része volt. Persze fiatalként nem mentesültek ők sem az akkor induló beatmozgalom hatásától, hiszen a „Röpülj páva” versenyen gitárkísérettel adták elő a népdalt, de ez mégis hitelesen szólt az előadásukban, mondhatni termékenyítően hatott a népdal tovább élésére.
A verseny után az akkor meghatározó, haladó néprajzkutatók, például Vargyas Lajos, Olsvai Imre, Martin György felkarolták őket, és elindították egy olyan úton, aminek az eredményeképpen elindult a táncház mozgalom. Sebőékben, az akkori fiatal népzenészekben, énekesekben volt valami olyan frissesség, lendület, ami tovább vitte, meghonosította a népdalt a városi környezetben is.
– Néptáncosként kezdte, ahogy nagyon sok népdalénekes.
– Igen, Békés megyében, Gyomán nevelkedtem, és számomra a helyi táncegyüttes több mint tíz évig, a középiskola befejezéséig nagyon meghatározó volt. Aztán úgy kerültem Debrecenbe, hogy több táncostársam is a tanítóképzőbe ment továbbtanulni és ez a pálya engem is vonzott. A táncos évek alatt összetalálkoztam Barbócz Sándor debreceni zenésszel, aki a Karikás együttesben játszott. Békéscsabán megalakították a Békés Banda zenekart, és a gyomai táncegyüttest is gyakran kísérték a jelentősebb fellépéseken. Hamar összebarátkoztam a zenekarral, és amíg lehetett énekeltem is velük. Sanyi javasolta, hogy ha Debrecenbe kerülök, keressem meg a Karikás együttest is. Nem telt bele egy hónap, hallottam, hogy a Karikásba énekest keresnek. Elmentem „felvételizni”, és ott is marasztaltak. Közel húsz évig zenéltünk intenzíven együtt, ma is nagyon jó barátságban vagyunk.
– Annak ellenére, hogy az élő forrás már kihalt, mégis fejlődik a népzenei kultúra?
– Rengeteg hangfelvétel, kottás kiadvány, internetes adatbázis áll a rendelkezésünkre. Ezek segítségével megtanulhatjuk a hagyományos paraszti előadás sajátosságait: ízeket, a finomságokat, a díszítési módokat, melyek segítségével az előadásmódot úgy tudjuk átvenni, hogy ez általunk is hitelesen szólaljon meg, a 21. század kultúrájában is megállja a helyét.
– Az ember nem változik, a digitális kultúra ellenére az érzések megmaradnak…
– Igen, bár sokszor azt mondják, hogy egy olyan kultúráról éneklünk, ami már nincs is. Ebben valóban van igazság, azonban olyan emberi szituációk, érzelmek fogalmazódnak meg a dalokban, melyek ma is aktuálisak. Nemcsak a szövegekre gondolok, hanem azokra a régi dallamokra is, melyeken keresztül szöveg és dallam együttesen hat. A másik fontos eleme ennek a kultúrának a közösségi jellege. Tudástól függetlenül mindenki részese volt. Persze mindig voltak kivételes tehetségek, de valamilyen szinten mindenki tudott énekelni, aktív résztvevője lehetett a közösségi alkalmaknak. A népdal a közösség számára a lélek szelepeként is működött, és jó volt arra is, hogy közösséget teremtsen. Ma is erre való.
– Hogyan került a Felszállott a páva műsorba?
– A Hagyományok Házából kerestek meg, hogy vállalnék-e mentori feladatot a versenyen induló gyerekek mellett. A televíziós adásokat közös táborozás előzte meg, jó alkalmat teremtve arra, hogy a résztvevők megismerhessék egymást és ne csak a versenyhelyzetben találkozzanak. Ez nagyon jól működött, még a kiesések okozta fájdalmak ellenére is. Sok „pávás” barátság folytatódott a versenyek lezárulásával is. Számomra is nagy öröm volt megismerkedni a résztvevőkkel, és természetesen kicsit közelebbről a rám bízott gyermekekkel és családjaikkal. Nemcsak szakmai szempontból tanultam sokat, hanem az emberi kapcsolatok terén is sokat kaptam. Legtöbbjükkel most is élő kapcsolatban vagyok.
– Mióta oktat a Vass Lajos táborban?
– 2005-ben megláttam a tábori felhívásban egy engem érdeklő előadást és szerettem volna résztvevőként jelentkezni a táborba, aztán egy szerencsés véletlen folytán éppen abban az évben meghívtak előadónak.
– Sok ilyen véletlen volt az életében?
– Sokféle feladatot kapok, melyek kihívást jelentenek a számomra, épülhetek, fejlődhetek általuk, de valahogy mindig ugyanarról szól. Azt hiszem, ez a kegyelem…
A cikk a Keresztény Élet hetilap augusztus 15-22-i lapszámában jelent meg.
- A magyar keresztény kultúra háza
- Szent Vincenzo Grossi (1845–1917)
- Bűn, ha reformátusként katolikus misére járok?
- Végső búcsú Kozma Imre atyától
- A pápa a visszaélésekről: Vigaszt és segítséget kell nyújtanunk
- Magamban is mondhatom a rózsafüzért?
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
Juhász Erika népdalénekes