Az egyházak vezetőit hol prédikátornak, hol lelkipásztornak, hol papnak hívják. Nem tudom, az egyes elnevezéseknek mi az értelmük. Kit mi illet és miért?
Kérdésére vastag könyvet lehetne írni, de próbálok pár sorban válaszolni. A prédikátor az az ember, aki hirdeti Isten szavát, igéjét. Az Ószövetségben ilyenek voltak a próféták, Jézus Krisztus óta is – valamely felekezet tagjaként – prédikálnak, például Billy Graham a stadionokban, hatalmas sikerrel.
A lelkipásztor egy közösség élén áll, tekintéllyel, hatalommal felruházva. Az igazi jó pásztor, Jézus Krisztus példájára törődik azokkal a lelkekkel, akiket a Gondviselés rábízott. Az Egyház lelkipásztorokra bízza híveit és ugyancsak ők vannak más vallású testvéreink gyülekezeteinek élén, akik áldásosan és nagy szeretettel vezetik híveiket Isten felé.
Most jön a pap, aki közvetítő Isten és ember között. Krisztus Urunk a főpap, az egyetlen igazi pap, hiszen Istenember, a világ bűneiért bemutatta keresztáldozatát és most is állandóan közbenjár értünk. Az Egyház papja ebből a krisztusi papságból részesedik, Krisztus művét folytatja az idők végéig, az Ő személyét viseli magában, ezért alter Christus. Fő papi tevékenysége a szentmise, amelyben megújítja Jézus keresztáldozatát, és a bűnbocsátás a gyóntatásban. Nos, a hitújítók szerint nincs szükség kegyelemközvetítő papokra, ezért nincs náluk egyházi rend szentsége, tehát papszentelés sem. Mindebből következik: igazából csak a Katolikus Egyházban van pap, aki egyúttal prédikátor, lelkipásztor is. Feladata: Isten szeretetét jelenlévővé tenni a világban, az embereket Istennel és egymással való közösségben egyesíteni.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
