Hogyan lehetséges az, hogy imák milliói ellenére gyerekek halnak meg?

Tisztelt Lelkiatya! Vallásos családból származom és gyerekkorom óta szerettem templomba járni. Az ima mindig belső nyugodtságot, reményt jelentett a nehéz élethelyzetekben, és különös boldogságot a hálaadás pillanataiban. Egy változást élek meg és emiatt írok, abban reménykedve, hogy némiképp segítségre találok.

Tavaly júniusban kaptam egy üzenetet az egyik szintén vallásos családi barátunktól, akik arról szerettek volna minket értesíteni, hogy a pár hónapos kisbabájuk eltávozott az élők soraiból. Ez nagyon mély nyomott hagyott bennem. Csak arra tudtam gondolni, hogy biztos egy jobb helyen van és a Jóisten tudja, mit miért tesz. De hisz a legjobb hely az a szülei szerető környezete, nemde? A Jóisten rosszat nem tesz nekünk, mert akkor nem lenne Jóisten. Ezt esetleg az ördög teheti. De akkor hogyan lehetséges az, hogy imák milliói ellenére gyerekek szenvednek és halnak meg? Amikor szabad akaratot kaptunk, akkor igazából magunkra is maradtunk? Küzdök saját magammal is mert korábban ha valaki nekem ilyen kérdéseket tett volna fel, azt mondtam volna, hogy istenkáromló és ilyen kérdéseket fel sem szabad tegyen egy keresztény ember. De kívülállóként másképp láttam a dolgokat.

Januárban az egyetlen kislányunk a kétéves születésnapja előtt a karjaimban örök álomra szenderült. Amit érzek, azt az eszem fel sem bírja fogni, és kiutat a valláson át keresek, de úgy érzem, hogy senki nem tudja megválaszolni a fenti kérdéseimet. Nem tudom, hogy mi értelme van az életnek ezek után…

Kedves Testvér! Mélyen együttérzek a fájdalmával. Rettenetes lehet a kétéves kislányát elveszíteni. Azt hiszem, el sem tudom képzelni az Ön fájdalmát.

Nem szeretnék okos válaszokat adni a miért kérdésére. Például itt talál ilyeneket.

A szenvedés kérdésére Isten legfőbb válasza a kereszt. Nem valahol távol, kényelmesen ül a trónszékén. Magára vette a fájdalmainkat, hordozza őket. Nézze sokszor, hosszan a keresztet. A legnagyobb vigasz, a legfőbb válasz Ő maga.

Gondoljon a kislányára úgy ahogyan ő most van. Isten örök szeretetében és békéjében. A kislánya végtelenül boldog. Próbálja látni az ő mosolygó, békés, boldog arcát! Az ő számára már nincs nagy jelentősége annak, hogy 1 vagy 100 évet él valaki a földi életben: odaátról nézve mindez eltörpül. A kislánya Önt is látja. Akkor tud teljesen, felhőtlenül boldog lenni, ha azt látja, hogy a szülei is szépen, szeretetben élnek, talpra álltak a fájdalomból, és bár nem felejtik el a kislányukat és az ő korai halálát soha, mégis megtanulnak újra mosolyogni, szeretni, adni, alkotni, álmodni, hinni.

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút