Tisztelt Lelkiatya! Lányom januárban hirtelen elvesztette 42 éves férjét. Árván maradt egy 7 hónapos kislány és egy 7 éves kisfiú, a lányom pedig társ és támasz nélkül. Sajnos annak ellenére hogy katolikus hitben neveltük, nem maradt hívő. Esküvője és kisfiúk keresztelője református templomban volt. A kislányt is szándékoztak megkeresztelni. Most a lányom teljesen összeomlott. Mivel tudnék erőt önteni belé? Hogyan tudnám Isten felé terelni?

Kedves Nagyszülő! Együttérzek Önnel és a lányával. Próbáljon a lánya és az unokák mellett állni, amennyire csak tud! Sokat segít, ha az elhunyt édesapára úgy tudnak tekinteni a gyermekek, mint aki él, és végtelenül boldog Isten szeretetének örök országában. Tegyék ki a veje képét, gyújtsanak néha gyertyát a kép mellett, imádkozzanak érte, meséljen róla az unokáknak (a kicsinek majd akkor, amikor már képes megérteni ezeket a dolgokat, amikor kérdezni kezd az édesapjáról)! Mondja el nekik, hogy most már Édesapa a mennyben van és boldog, odafentről látja a gyermekeit, és végtelen szeretettel gondol rájuk.

Vigye el néha az unokákat a templomba, gyújtsanak gyertyát és imádkozzanak az elhunyt édesapáért. Mutassa meg nekik a templom képeit és mondja el, mit ábrázolnak.

Benne van a Bibliában, hogy imádkozzunk az elhunytakért?