Kedves Lelkiatya! Negyvenéves, egyedülálló, vallásomat gyakorló, katolikus nő vagyok. Sosem éltem párkapcsolatban (nem is fogok, nem vagyok rá képes). Életem korai időszakában történtek olyan események, amik miatt nem tudok és félek is kapcsolatot kialakítani bárkivel is. Azon események emléke viszont nem hagy nyugodni. Ezt követően, kamaszkoromban nagyon erősen pornófüggő voltam és mindennapos volt az önkielégítés is (amit akkoriban nem tekintettem akkora nagy bajnak). Később, ahogy felnőttem, a probléma megszűnt. De most hogy elkezdtem az életemet rendbe tenni, hogy Krisztushoz méltó életet élhessek, küzdök a harag és a lobbanékonyság ellen, de újra elbukom az önkielégítés bűnében. Olyan jó volt évekig tisztának lenni, sokat gondolok rá, jó lenne újra tisztaságban élni. Mit tegyek, hogy letudjam, győzni ezt a vágyat? Miért van az, hogy ha egy bűnt teljesen le akarunk győzni, akkor egy másik erőre kap?
Kedves Levélíró! Köszönöm a nagyon őszinte levelét. Jó, hogy ilyen őszintén keresi Istent, és igyekszik az Ő szeretetében, az Ő útmutatása szerint élni. Adjon hálát a hitéért, a bérmálásakor kapott kegyelemért, az őszinte istenkereséséért!
Nagyon sajnálom, hogy kisgyerekként fájdalmas, negatív dolgokat kellett átélnie. Az ilyen tapasztalatok általában nagyon mély nyomokat hagynak, amelyeket nehéz feldolgozni, nehéz gyógyítani. Próbálja azt átélni, amikor eszébe jutnak ezek az élmények, hogy Jézus is ott volt, ezekben a nagyon fájdalmas pillanatokban is. Együttérzett Önnel, átölelte Önt szeretetével. Segíthet az is, ha egyszer valakinek őszintén elmondja, mi is történt Önnel. A legjobb ezt egy gyónásban megtenni, ha az atya érzékeny, és tud rá kellő időt szánni.
Ne keserítsék el túlságosan a tisztaság terén átélt sebzettsége és botlásai. Ne ezek legyen a lelki életének középpontja. Amikor gyónik, mindig alázattal tegye le ezeket Jézus keresztje elé, de azután bizalommal, derűvel élje az életét.
A tisztaságért vívott küzdelemben segít, ha néha megtagad magától valamit (pl. egy-egy kisebb böjt), ha az imádság légkörében él, ha igyekszik sok jót tenni másoknak, és ilyen módon van egy pozitív lendülete a napjainak.
A hirtelen harag, a lobbanékonyság ellen ne úgy küzdjön, hogy teljesen elfojtja a haragját, hanem úgy, hogy megpróbálja higgadtabban, mértékkel, szeretettel kifejezni az indulatait. Lehet kimondani az igazságot, kifejezni az érzelmeket úgy is, hogy ne akarjunk senkit se bántani vele.