Hogyan viseljem el a húgom dühkitöréseit?

Tisztelt Lelkiatya! A húgom egyetemista hallgató és teljesen képtelenség már vele élni. A szüleinkkel és két más testvérünkkel élünk együtt. Állandóan dühkitörései vannak ajtókat csapkod, kiabál, mindenbe beleköt. Nem hajlandó szakemberhez fordulni, mert szerinte az bűn. Már nem bírom tovább ezt elviselni. Mit tegyünk?

Kedves Levélíró! Nagyon sajnálom, hogy ennyi feszültséget, veszekedést, kiabálást kell az otthonukban megélni. Pedig az otthon a béke, a szeretet, a biztonság, a megnyugvás helye kellene, hogy legyen.
Engedjen meg néhány kérdést, és tanácsot. Próbáltak-e már nyugodtan, őszintén beszélni a húgával a problémákról, arról, hogy miért van benne ez a sok indulat, hogy szereti-e egyáltalán a szüleit, a testvéreit, hogy mik az ő panaszai, kívánságai? Javaslom, hogy próbáljon vele beszélgetni. A beszélgetésben a fő célja ne az legyen, hogy meggyőzze, hanem hogy meghallgassa, megértse. A beszélgetés végén kérjen tőle egy-két konkrét dolgot. Ne ilyen általánosságot, hogy ne kiabálj otthon, mert ezt valószínűleg nem tudja betartani, hanem egészen konkrét, fogható kéréseket.
A húgával való beszélgetés leginkább a szülei dolga. A testvér nem lehet a saját testvérének a megnevelője, ez a szülők feladata, nekik van ehhez tekintélyük, aranyfedezetük, hiszen őrajtuk keresztül kapta a húga az életet. A szülők megpróbáltak beszélni a húgával, kérni tőle egy-két dolgot? Figyeljen arra, hogy ne akarja a szülei feladatkörét átvenni, és ne akarja megnevelni a húgát.
Talán meg kellene fontolni védekező lépéseket tenni a húgával szemben. Pl. kulcsra bezárni a mellékhelyiséget, lenémítani a telefont, ha valaki alszik, bezárni egy-két szobát, ahol nyugalmat szeretnének, nem teljesíteni egy-két extra kívánságot a húgának. Fontos lenne, hogy néha falba ütközzön, szembesüljön vele, hogy a család többi tagjai is léteznek, és mást akarnak, mint ő.
Sok kegyelmet, erőt, türelmet kívánok mindehhez!