Csak akkor tudjuk megítélni, kinek jár igazi elismerés, becsülés, ha meggondoljuk, mi az, ami az embert igazán értékessé teszi, párhuzamosan azzal a megfontolással: Mi az, ami az emberen csak látszat, de lényegében értéktelen kacat az egész?
Először megnézzük: Mi az, ami semmit sem ér? Talán első helyre kerül a külcsín, mert ez tudja legjobban megtéveszteni az embert. Az ápolt bőr, a rendkívüli hajkorona. Testének illata, arányos termete. Kit ne babonázna meg az ezerféle technikai csoda: autó, mobiltelefon, házimozi… Kert, öntözőberendezéssel. Jól hangzó és jól fizetett állás. Különböző jól hangzó címek. Végül el ne felejtsem: a kiművelt, jól hangzó beszéd.
Mi az, ami igazán értékes egy emberben? Az embernek először a tudás jut eszébe, ami sokat ér, csak az a baj, hogy rosszra, gonoszságra is fel lehet használni. Akkor mi az, ami igazán értékes? Az erényes ember! Különösen a természetes erények között a négy sarkalatos erény: az okosság, az igazságosság, a lelki erősség és a mértékletesség. Ezeket már a pogányok is ismerték, igyekeztek elsajátítani. De a három természetfölötti erény még többet ad az emberhez: a hit, a remény és a szeretet.
Aki erényes ember, a földi javakat nem becsüli sokra. Tudja, hogy ez az élet arra való, hogy a mennyország számára gyűjtsünk kincseket, így Istenben legyünk gazdagok. Ezért előbb-utóbb az értékes, tehát erényes ember szegénnyé teszi magát – valóságosan vagy lelkileg.
Természetesen, aki bűnök által (rossz, erkölcstelen, lusta) tette magát szegénnyé, az más megítélés alá esik. Elsősorban a lelki értékeket keressük másokban és magunkban is.
Erdődy Imre atya elmélkedése.
Fotó: Matt Collamer – Unsplash
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
