Kedves Lelkiatya! Tizennyolc éves keresztény fiatalember vagyok, és mostanában nagyon megzavarodtam. Megjelent az életemben egy velem egykorú hölgy a templomból. Ő hitben sokkal magasabb szinten áll, mint én. Gyakran szoktam vele beszélgetni, de úgy érzem, hogy nagyon megkedveltem. Nem tudom sajnos, hogy hogyan adhatom tudtára az érzéseimet. Azt sem tudom, hogy ő hogyan gondol rám. Nem szeretném elrontani vele a kapcsolatomat. De túlságosan sokszor jár az eszemben és nem szeretném Isten fölé helyezni. Kínoznak a saját érzéseim. Honnan tudhatom, hogy Isten támogatná ezt a kapcsolatot? Honnan tudhatom, hogy Isten szánta-e nekem ezt a lányt? Hogyan tudok felé közeledni? Az Úr házasságra vagy másra hív?
Kedves Levélíró! Nagy örömmel olvastam a levelét. Örülök, hogy nyitott szívű fiatalember, aki Isten akarata és elgondolása szerint igyekszik felépíteni az életét.
Az élete nagy döntéseit senki sem tudja meghozni maga helyett. Csak Ön érzi a lelke mélyén, hogy Isten házasságra hívja-e, vagy esetleg a papságra, arra, hogy egészen Neki szentelje az életét. Ennek tisztán látásában nagyon sokat segíthet egy lelkigyakorlat. Menjen el a nyár folyamán 5-6 napra egy csendes helyre, ahol egy lelkivezető segítségével átgondolhatja az életét, hivatását.
Ha a házasság a hivatása, akkor helyes volna ebbe az irányba lépéseket tenni. Javaslom, hogy hívja meg a levélben említett hölgyet egy-két programra, töltsön vele kettesben időt. Talán nem kell egyből az érzéseiről beszélnie, hanem próbálja őt megismerni. Kérdezgesse a szüleiről, gyerekkoráról, örömeiről, nehézségeiről. Ha nagyon úgy érzi, hogy esetleg ő lehetne az élete párja, akkor kérdezgetheti arról is, hogy mit gondol a házasságról, hány gyermeket szeretne stb.
Őrizze meg a nyitott szívét Isten és az emberek felé!