Hugomhoz

Egy aggódó testvér szavai szeretett húgához.

A jó Isten tán nékem is meghallja
Ég felé szálló, gyönge hangomat,
Midőn Teérted fordulok Hozzája…
Hiszen nem kérek Tőle én sokat:
Kérésem csupán egy rövidke mondat
És mégis minden, minden belefér:
Az élet szürke, csapkodó sarában
Lelked maradjon mindig hófehér!

Ha járva-kelve hallom a világot,
– Hazugság minden második szava, –
A szivem fáj és vágy ébred fel bennem,
Hogy fülem inkább mitsem hallana,
Olyan világon vágynék akkor élni,
Mely mindig, mindig igazat beszél: –
E hazudó, e kétszinű világban
Lelked maradjon tiszta, hófehér!

Ha ketten-hárman néha összejönnek,
Miről is folyhat köztük szó-beszéd?
Egy másik ember lesz az áldozatjuk,
Kínozzák, szúrják, gyilkolják szegényt.
Midőn ezt hallod, fuss, szaladj el onnan,
A szó mielőtt még lelkedhez ér: –
Rágalmat szóró, pletykázó világban,
Lelked maradjon mindig hófehér!

Van itt barátság? Nagy ritkán találni
Egymás felé vonzódó lelkeket
S azoknak is elég egy félreértés,
Egy rágalom – s mindennek vége lett! –
Akit szeretsz, ahhoz maradj, maradj hű,
Bocsáss meg néki a bántalmakér’,
E durva, rossz, e hűtelen világban
Lelked maradjon mindig hófehér!

És igy pályádat, hogyha megfutottad,
Nem jő el érted csontkezű halál:
Ágyad mellett a boldog végórádban
Mosolygó arcú, fényes angyal áll;
Karjába ölel… égbe úgy repültök…
Öröm, boldogság véget ott nem ér…
Az Úr keblére tűz, mint kis virágot,
Mert az maradtál, tiszta, hófehér!

igaz szeretettel
Jenő

Fotó: pixabay