Szűcs Imre balatonlellei plébános középiskolás korában titokban járt szentmisékre. Édesapja kitagadta, mert papnak jelentkezett. Kocsija kerekét kilazították bosszúból, mert nem tudták beszervezni besúgónak. Újudvar díszpolgára, Nagykanizsa város kitüntetettje, a Cursilló mozgalom operatív lelkivezetője.
„Vallásos családban nevelkedtem. Rendszeresen jártunk szentmisére, nagyon szerettem a hittanórákat. Édesapám a tsz-ben dolgozott, édesanyám háztartásbeliként a családot látta el. Balatonendréden sokat segítettem a mezei munkákban, de középiskolás koromtól már Zamárdiban laktam édesanyámmal és az ő szüleivel, mivel szüleim elváltak.
Keszthelyen érettségiztem a Nagyváthy János Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Az épület korábban karmelita rendház volt. Nem tudom, hogy az átimádkozott falak, a vasárnapi kimenők alatti szentmisékre való besurranások érlelték-e meg bennem a hivatást… Egyre inkább foglalkoztatott a papság gondolata” – meséli hivatásának csíráját Szűcs Imre atya.
Végzős diákként, karácsonyi szünetben mondta el szüleinek, hogy mi az elhatározása. Édesanyja sírt, hogy nem lesz unokája. Édesapja kijelentette, ha pap lesz, kizárja a családi örökségből.
„Édesanyám idővel megbékélt, édesapám csak néhány héttel a halála előtt engesztelődött meg. 1982- ben jelentkeztem a Veszprémi Egyházmegyébe. Szendi József a Központi Szemináriumba küldött. Kiváló professzoraink voltak: Borovi József, Rózsa Huba, Török József. Pápai Lajos spirituálisunk esti punktáinak jegyzeteit még most is előveszem. Szendi József szentelt fel a siófoki plébániatemplomban 1987. október 8-án.
Első állomáshelyem Zalaudvarnokon volt, de két hónapos szolgálat után Kaposvárra kerültem, a Hősök templomába. Agg József mély lelkű, imádságos plébános volt. Sok cigány hívő járt templomba. A gyerekeken keresztül sikerült elérnem a szülőkhöz is.
Egy zarándokcsoporttal Medjugorjéba szerettem volna kijutni, és beadtam az útlevélkérelmet. Egy hónap múlva telefonon berendeltek a rendőrkapitányságra adategyeztetés címen. Sejtettem, mit takar ez, III/III-as ügynöknek akartak beszervezni. A beszélgetéskor tapasztaltam meg a jézusi szavakat: Ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában majd megtudjátok, mit szóljatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek (Mt 10,19–20). A kihallgató tiszt dolgavégezetlenül engedett utamra.
Néhány nap múlva szerelőhöz vittem az autómat. Ott derült ki, hogy a jobb első kerék csavarjai teljesen ki voltak lazítva. Azon a napon fiatalokat vittem volna autóval Pécsre, egy lelki programra. Az úton nagyobb sebességre kapcsolva elszálltunk volna, és senki nem mosta volna le rólam, hogy miattam haltak meg a fiatalok. Ekkor nagyon megijedtem, és szerte a városban hangosan újságoltam: el akartak tenni láb alól. A rendszerváltás után tíz évvel tudtam meg, hogy eljutott ez a rendőrség fülébe is, és parancsba adták, ha igazoltatnak, engedjenek utamra. Rájöttem, hogy az őrangyalom nem akárki lehet!
Háromévi szolgálat után kerültem a kaposvári Nagytemplomba, ahol Stix Tamással szolgáltunk káplánként. Ő a fiatalokkal foglalkozott, én pedig a felnőttekkel. A környékbeli falvak hívei is hozzánk jártak gyónni.”
1993-ban megalakult a Kaposvári Egyházmegye, ősszel elfoglalta első plébánosi helyét, Tapsonyt.
„Az iskolai hittanórák felejthetetlenek maradnak. Az elsőpéntekesek száma egyre gyarapodott, a hittanosok is bekapcsolódtak. Hatéves szolgálat után Zalába, Újudvarba disponált a főpásztorom.
A nyári tábor »fénykorában« két hét alatt, három turnusban 800 gyermeket fogadtunk. Oldallagosan elláttam Gelsét is. Homokkomáromból a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség tagjai a háttérben mindig kísértek imáikkal és böjtjeikkel. Minden hónap 13-án százak vettek részt a lelki programokon. Tömegek álltak a gyóntatószékek előtt. Több száz ember együtt énekelte az ősi Mária-éneket: Dombos Zala zengő dala…”
16 év szolgálat után Nagykanizsára került, a Jézus Szíve-templomba. A városban ősi hagyománya volt a vízkereszti házszenteléseknek. Elsőként a polgármester irodáját és a városházát áldotta meg, ezután indultak a családok otthonaiba.
„Gyümölcsöző volt a piarista szerzetesekkel, más felekezetű lelkészekkel való együttműködés. Közösen szerveztük meg nagypénteken a városi keresztutat, a családi napot. Minden rendezvényen tömegek mozdultak meg a városban.
2019-ben kerültem a népszerű nyaralóhelyre, Balatonlellére. Nyaranta kicsinek bizonyul a templom, de télen is szép számmal járnak misére. Legtöbbször gyalogosan közlekedem, hogy minél többször találkozhassak a hívekkel.
2010-ben végeztem el a cursillós hétvégét, és nagyon megérintett a lelkisége, elmélyült a kapcsolatom Jézussal, megerősödtem a hivatásomban, számtalan barátra tettem szert. 2019-ben a Nemzeti Titkárság megválasztott a mozgalom operatív lelki vezetőjének, és ebben a szolgálatban idén februárban újabb négy évre megerősítettek.
36 éves papi szolgálatom alatt a hívek segítségével számos templomot, plébániát felújítottunk, több kültéri keresztutat építettünk, de a legnagyobb boldogságot nekem az jelentette/jelenti, amikor látom az elsőáldozók, bérmálkozók, egymásnak hűséget fogadó párok csillogó, valamint az örök haza felé indulók nyugodt tekintetét. Négy fiatalembert sikerült elvezetnem az oltárig. Mindannyian hűséggel szolgálják Jézust és a híveket!
(Fotó: Kling Márk)
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")