Ilyennek születtem

Amit ön ír: „Ilyen a természetem”, nagyon gyakori védekezés minden rossz tulajdonsággal kapcsolatban. Azt mondják, nem tehetek róla, mert ilyennek születtem. Ez nem keresztény, hanem pogány gondolat. A régi rómaiaknak volt ez a közmondásuk: Űzd ki bár a természetet vasvillával, mégis visszatér. Lám ön is ugyanazt mondja, amit ők.

Csak azt nem tudom, milyen jogon követeli meg valaki a másiktól, hogy tűrjön neki, úgynevezett természete miatt. Ha önt a férje jól elpáholná, amikor ebédkészítés helyett szomszédolásban találja, és azzal védekezne, hogy neki ilyen a természete: indulatos és gyorsan eljár a keze, vajon elfogadná ezt a kifogást? Továbbá érdekes dolog, de ezek a rossz természetű emberek tudnak fegyelmezetten viselkedni, ha olyan helyre kerülnek, ahol súlya van szavuknak. Akkor és ott, mondjuk a főnöknél, pontosak, nem kiabálnak, nem idegesek, megértők és türelmesek. Ilyen helyen az a rossz természetű ember olyan, mint egy kisangyal. Tehát igenis tud parancsolni magának. Amikor kitör belőle a rosszaság, az a fegyelmezetlenségnek, nemtörődömségnek, mások semmibevevésének a biztos jele.

Az egyik boltban a kisasszony fancsali képpel szolgált ki. A főnök rárivallt: mosolyogjon, mert így elűzi a vásárlókat. Ő is a természetével védekezett, mire a főnök: akkor változtasson a természetén. Csodálatosképpen ettől kezdve képes volt derűs arccal kiszolgálni a vevőket.

A mi jelszavunk nem a belenyugvás a rossz tulajdonságba, hanem „agere contra”, ellene tenni. Ki kell választani azt a bűnt, amelyik legjobban körüljár, ordító oroszlán módjára, és pontosan ez ellen kell harcolni, támadni, teljesen tudatosan. Természetesen nemcsak emberi akaraterőnkkel, mert ez önmagában nagyon kevés, hanem a kegyelem eszközeivel is: imádság, szentgyónás, szentáldozás, önmegtagadás. ĺgy egész biztos, sikerül elérni, hogy pontosan abban az irányban, ahol eddig a legtöbb vereséget szenvedtem, ezután a legtöbb győzelmet fogom aratni. A bűnnel ellenkező erény fog jellemezni.

Szalézi Szent Ferenc fiatalkorában nagyon heves természetű volt. Félelmetes, kirobbanó akaraterő feszült benne. Természetesen megmaradt tettvágya és az a képessége, hogy minden fáradtságot elviselt, de ő lett a legszelídebb ember. Páli Szent Vince azt mondta róla: milyen jó lehet az Isten, ha már a genfi püspök (ő volt Szalézi Szent Ferenc) ilyen jó.

Gonzaga Szent Alajost liliommal szokták ábrázolni, mert angyali tisztaságú kispap volt. Csodálatos ez azért, mert családjában nagyon is élni vágyó ősök voltak. Ő ezt tudta, s annyira vigyázott magára, hogy még rokon leányokat sem csókolt meg. Legyőzte a természetét.

Jól néznénk ki, ha mindenki szabadjára engedné a természetét, fennen hangoztatva, hogy ő ilyennek született és nem tud parancsolni magának! Tessék kevesebbet szomszédolni, és pontosan megfőzni azt a kis ebédet! Akármilyennek is született, fog az menni!

*

Tegnap, amikor egy csokor orgonával a kezemben meglátogattam a mama sírját, és a hideg márványlapra hajtottam a fejem, eszembe jutott, hányszor kegyetlenül megszomorítottam. Megnyugodtam, mert megbocsátott. Szólt is hozzám, mint régen, tisztán hallottam, amikor ezt mondta szelíden: Kisfiam!… Köszönöm, mama!…

(Illés Sándor)