Kezdőlap Egyéb Isten egy boldog utat álmodott nekem – Skribanek Helga

Isten egy boldog utat álmodott nekem – Skribanek Helga

Skribanek Helga

Skribanek Helga környezetgazdálkodási agrármérnökként végzett, majd a Segítő Szűz Mária Leányai óvodájában dolgozott. 2022. október 22-én tett örökfogadalmat a rendben.

„Nagy türelemmel és sokféle módon szólítgatott az Isten, készítette a szívemet. A hivatásom talán már születésem előtt kezdődött. A zsoltárossal én is kimondom: „Uram,  jól ismersz engem, anyám méhétől Te szőttél egybe” (Zsolt 139,1). Édesanyámnak a nővérem születése után fellépő komplikációk következtében azt mondták, hogy nem lehet több gyermeke. Közel hét évvel később mégis áldott állapotba került. Az orvosok véleménye az volt, hogy nem tarthat meg engem, mert az életét kockáztatja. Ő mégis úgy döntött, hogy életet ad nekem, akár az övé árán is. Isten kegyelme mindkettőnket megtartott.

Vallásos családban nőttem fel egy dél-magyarországi kisvárosban, Bácsalmáson. Láthattam a nagyszüleim tiszta hitét is, azt, ahogyan a nehézségekben volt kibe kapaszkodniuk. Az első imára is nagypapám tanított, amikor az egész napos fáradságos munka után még az ágy mellé térdelve, megszólította a Teremtőt. Nem emlékszem olyan időszakra, amikor a templom, a szentmise, az ima ne lett volna fontos a számomra. Hittantáborban voltunk, biciklivel gyönyörű tájakon jártunk, ott fogalmazódott meg bennem először, hogy lehetnék azé, Aki ezt a csodát megalkotta és nekem adta. Elsős gimnazista voltam, vággyal az Isten iránt, de határozott elképzelésekkel az életemet illetően. Nagycsaládot szerettem volna, szerető férjet, sok gyermeket, faluszéli kis házat. A vágyat őrizte bennem az Isten, és időről időre fellobbantotta, de nem tudtam, kinek mondjam el, szerzeteseket nem ismertem, így csak kis elhatározásokig jutottam, amiknek nagy részét meg sem tudtam tartani” – emlékszik gyermekkorára Helga nővér.

Agráregyetemre ment, környezetvédelmet tanult, majd dolgozni kezdett, próbálta maga alakítani az életét. „Valahol tudtam, hogy nekem nem ez a jó irány. Kerestem a helyem a világban. Már majdnem 30 éves voltam, amikor úgy éreztem, nem akarok tovább futni az után, amit én elgondoltam. Szeretném tudni végre, hogy mit akar tőlem az Isten. Hagytam, hogy vezessen, és Ő fogta a kezem. Elkezdődött egy olyan időszak, amire azt mondhatnánk, véletlenek sorozata, de Isten mutatta az utat. A barátnőmnek, aki tudott a vívódásomról, a lánya ekkor került Egerbe, és „véletlenül” a Don Bosco Nővérek kollégiumában kapott helyet, pedig nem ide készült. Egyszer elhívott egy lelki napra. Gödöllőn laktam, akkor egyszer „véletlenül” a közeli Mogyoródon volt a lelkinap. Mindig hazautaztam hétvégére Bácsalmásra, akkor egyszer „véletlenül” nem. A barátnőm azt mondta, értem jönnek és átvisznek. Nem tudtam mivel érvelni, hogy miért nem megyek, beadtam a derekam. Amikor ott voltunk, kiderült, hogy nem is az a fajta lelki nap van, amiről a barátnőm lánya tudott, „véletlenül” épp hivatástisztázó napot tartottak. Megérintett, visszavágytam.

Időközben a munkám mellett, esti képzésen óvónőnek tanultam.”

A Segítő Szűz Mária Leányai Don Bosco Nővérek az ifjúság nevelésével foglalkoznak, főként a legszegényebbekhez szól a küldetésük. Több óvodájuk, iskolájuk is van, így nem sokkal azután, hogy megkapta a diplomáját, a nővérek meghívták, hogy dolgozzon a pesthidegkúti óvodájukban. Nehéz döntést kellett hoznia. Gödöllőn dolgozott, ott élt, ott voltak a barátai.

„Mégis úgy éreztem, ha szeretném valóban megtudni, mi az Isten álma rólam, akkor a nővérek közelsége segíthet nekem ebben. Felmondtam a munkahelyemen, elvállaltam az óvónői állást úgy, hogy azt sem tudtam, hol fogok lakni.

József Attila szavaihoz hasonlót éltem: »Reám néztél, s én mindent elejtettem. Meghallgattál, és elakadt szavam.« Dacos voltam, az élet sok sebét hordoztam, az Úr viszont magához vont és a szívemre beszélt. Nem hadakoztam tovább. Decemberben kértem, hogy beléphessek a rendbe. Ezen az estén elmentem szentmisére, a templom végében igekártyák voltak egy kis kosárban. Azt húztam ki, hogy »aki elhagyja értem apját, anyját, testvérét, földjét, az százannyit kap már most, ezen a világon, és ráadásként az örök életet« (Mk 10,29–30).

Sokszor feltettem a kérdést, biztosan Isten hívása-e ez, valóban szerzetesnek akar-e, biztosan ebben a rendben van-e a helyem? Hagyott küzdeni, de minden kegyelmet és segítséget megadott az úton, ha elcsatangoltam, értem jött, megkeresett, és a vállára vett.”

Elkezdődött a képzése: közel egy év a közösségben. „Hálás vagyok a nővérek türelméért és az Istenre hagyatkozásuk példájáért. Utána a posztulátus, egy év Torinóban, az egyik rendalapító, Don Bosco városában. Majd két év Castel Gandolfóban, a noviciátusban. Egyre szorosabb kapcsolatra vágytam Vele, egye inkább gyógyultak életem sebei. Isten érlelgette a hivatásomat, formált, mindig mellém adta azt a barátot, lelki vezetőt, aki segíteni tudott, hogy egyre inkább megnyíljon a szívem a teljes önátadás felé. Így érkeztem el az első fogadalomhoz 2016-ban, ami egy évre szól, utána minden évben meg kell újítani az elköteleződést, újra igent kell mondani a Vele, Általa és Érte való életre. És ez a válasz minden évben más, más tapasztalattal, egyre mélyebbről hangzik el, míg ki nem mondatik a végleges, életre szóló igen.

Az örökfogadalom jelmondataként a 63. zsoltár egy sorát választotta: „Lelkem szorosan átölel Téged…” A beteljesedett élet öröme azóta is betölt. Nem tudtam volna boldogabb utat álmodni, mint amit Ő kívánt nekem!

Rózsásné Kubányi Andrea

A Skribanek Helga életét bemutató cikk a Keresztény Élet hetilap november 27-i lapszámában jelent meg.

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút