Isten érthetetlen útjain

A legnehezebb kérdést tette fel: ez miért halt meg, az pedig miért él még, holott ennek kellett volna életben maradnia, annak pedig rég meg kellett volna halnia. Azt is felpanaszolják az Istennek: mindig a jók mennek el, a gonoszok pedig maradnak!

A legegyszerűbb, egyben legigazibb válasz: Isten az élet és a halál Ura, azt viszi el, akit akar, azt hagyja, akit akar, Őt nem lehet számon kérni. Másrészt Isten útjai, gondolatai egészen mások, mint az emberé, ezért nehéz megérteni. Jóbnak is ez az utolsó válasza: Visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban! (Jób 42,6)

Pár gondolat mégis ráébreszt bennünket arra, hogy jó az Isten! A lehetséges jövőt mi nem tudjuk kiszámolni. A jövőkutatás és -tervezés minden vonalon csődöt mond. Megmondani, mi lett volna ennek az embernek a sorsa, ha nem hal meg, vagy hogyan alakult volna annak a családnak, ha valaki közülük meghal, senki az égvilágon nem képes erre. A legtökéletesebb számítógép kapacitása sem fogadná be azt a mérhetetlen lehetőséget, variációt, ami a jövőben előfordulhatna. ĺgy lehetséges, hogy amit mi a legjobb döntésnek gondolnánk, a lehető legrosszabbnak bizonyulna, ezért bele kell nyugodni Isten szent akaratába. Ő tudja egyedül a számtalan lehetőséget, biztos jót akar. Az ismeretlent egyedül Ő ismeri: ki, miért él öregen, betegen, kínlódva? Ha arra gondolunk, hogy a földi élet a próbatétel, az érdemszerzés, a vezeklés, a lelki érés ideje, akkor világossá válik minden. Természetes, hogy a hitetlen számára nincs semmi értelme. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a beteg, a nyomorék ápolása – ha keresztény lelkülettel történik – bámulatosan széppé teszi a kettőjük közötti kapcsolatot. A szeretetnek, együttérzésnek soha nem is sejtett mélységeit élik meg. Utólag mindketten látják majd, hogy érdemes volt, kár lett volna annak a keserves időnek kimaradni az életből. Az Isten tudja, meddig van szükségem a saját életemre, azt is tudja, hogy másnak meddig van szüksége az én életemre. Ebbe az egész nagy kérdéskörbe azt is bele kell számítani, hogy sajnos sokan vagy megrövidítik, vagy elveszik saját maguk vagy mások életét. Nincs hozzá jogunk, mert Isten az élet-halál Ura, de módunkban áll megtenni, mert szabad akaratot kaptunk. Ha idő előtt távozunk saját vagy mások bűnéből, valóban hátramarad egy nagy űr, nagy hiány, mert életutunk csonka marad, befejezetlen.

Ezek után talán felsejlik, mi értelme van a 92 éves néni életének, és mire való a 32 éves nyomorék fiú mellett a vézna édesanya. Az Isten szeretetének különös útjai ezek, ahol nem a jólét, az élvezet, az egészség a legfontosabb, hanem a szeretet, a türelem, a csiszolt lélek és az örök élet.

*

Armstrong másodszor nyerte meg a Tour de France-t: „Boldognak érzem magam, de az igazi harc az, amit a rák ellen nap nap után meg kell vívni. (Már négy éve egy fabatkát sem adtak volna életéért.) Számomra az életért folytatott harc a legfontosabb. Az élet nehéz pillanataiban formálódik a jellem. Sose szabad feladni!”