Az alázat segít, hogy megtaláljuk helyünket a világban. Erre mutat rá az alábbi történet is, melyen keresztül jobban megérthetjük Isten és ember kapcsolatát.
Az Úr Jézus gyakran hangoztatta, hogy segítsége, kegyelme nélkül nem élhetünk keresztény életet. Nyíltan kijelentette: „Nálam nélkül semmit sem tehettek.” Semmi olyasmit, ami biztosítja üdvösségünket. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy a mennyország ajtajának belül van a kilincse. Nekünk is erőfeszítéseket kell tennünk, hogy eljussunk odáig és állhatatosan zörgetnünk kell. Ám az ajtót csak Jézus nyithatja meg előttünk. Ezt az igazságot szemlélteti történetünk:
Egy asztalosmesterről van szó, aki bevégezte napi munkáját, elhagyta műhelyét, helyére tette szerszámait. A sarokba állította azt az ablakrámát, amin egész nap szorgalmasan dolgozott. A friss fa illata betöltötte műhelyét. Pihentek a szerszámok, majd beszélgetni kezdtek. Elsőnek a fűrész szólalt meg.
– Pompás munkát végeztem, fogaimmal remekül elvágtam a deszkákat. Pontosan, egyenesen, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Az ablak szinte teljes egészében az én művem.
Meghallotta ezt a fúrógép és méltatlankodva így szólt a fűrészhez:
– Ne túlozd el érdemedet. Nélkülem bizony aligha készül el az ablak.
– Azért engem se hagyjatok ki a munkából – dohogott a gyalu. Énnekem köszönhető a deszka simasága.
– Ha én nem fognám össze a deszkákat, szólt közbe a szög, aligha állna szilárdan az ablakkeret.
Egyre többen szóltak bele a vitába, minden szerszám a maga fontosságát hangsúlyozta.
Közben valamiért visszajött a mester és a bölcs kalapács megjegyezte:
– Mesterünk keze nélkül semmit sem érnénk.
Ezt kell vallania minden kereszténynek: Isten kegyelme nélkül egyikünk sem élhetne igaz keresztény életet.
Fotó: Pixabay