Kedves Lelkiatya! Háromgyerekes édesanya vagyok. Sajnos mindannyiukat császármetszéssel szültem, így nem szeretnénk újabb babát az egészségügyi kockázatok miatt. Nyilván, ha Isten mégis ad, megtartanánk, de tudatosan újabb gyermeket nem szeretnénk. Ezzel nem is lenne probléma, viszont elbizonytalanít egy ismerősöm hozzáállása. Sok gyermekük van, és annyit szeretnének vállalni, amennyit Isten ad. Én tiszta szívvel és őszintén szeretném Istent követni, viszont távol áll tőlem és a férjemtől is a hatalmas család vállalása. Kevesebbek leszünk Isten szemében, ha mi megállunk három gyereknél? Isten minden családot arra hív, hogy sokgyermekes legyen? Hívhat minket Isten olyan dologra, amire nem vágyunk?
Kedves Édesanya! Nagyon örülök, hogy a három gyermekükre igent mondtak, és szeretetben, hitben nevelik őket. Nagyon örültem a levelében annak a mondatnak is, hogy ha Isten mégis ajándékozna egy negyedik gyermeket, akkor természetesen őt is szeretettel elfogadnák.
A II. Vatikáni Zsinat tanítja, hogy Isten a szülőktől a „felelősségteljes gyermekvállalást” várja. Isten értelmet és szabad akaratot az embernek, és azt várja, hogy a szülők felmérjék, hogy anyagilag, egészségileg, emberileg hány gyermek felnevelésére éreznek magukban erőt, adottságot és hívást. „Fontolják meg, mi válik a maguk és a már megszületett, illetve születendő gyermekeik javára; mérlegeljék továbbá a korviszonyokból és saját társadalmi helyzetükből adódó anyagi és szellemi létfeltételeket, s végül vegyék figyelembe azt is, mit kíván családjuk, hazájuk, sőt az Egyház közjava. Minderről végső fokon maguknak a házastársaknak kell dönteniük Isten színe előtt.” (Gaudium et spes 50)
Ha a lelkiismeretüket, családjuk helyzetét Isten színe előtt megvizsgálva úgy érzik, hogy három gyermeknél többet nem szeretnének vállalni, hogy ennyire van erejük, isteni hívásuk, akkor nyugodt lelkiismerettel dönthetnek így. Mindig tiszteljék, lehetőség szerint segítsék azokat a családokat, ahol sok gyermeket vállalnak, de nyugodtan felvállalhatják azt, hogy ez nem az Önök útja.