Kezdőlap Kiemelt Isten örök szeretete – Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök

Isten örök szeretete – Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök

Ki ne várná karácsony örömét? Ki ne készülne az ünnep meghitt estéjére? Ki ne őrizné lelkében a régi karácsonyok emlékét? Ezek a lelkünket melengető emlékek hozzánk tartoznak, benső gazdagságunk fontos értékei, valójában ez az életérzésünk. Jó újra átélni a szeretet ünnepét, a megajándékozottságot és az ajándékozó jóság boldogító érzését. Jó felidézni szeretteink emlékét, akár évtizedek távolából is. Jó az embernek szeretni, és kell, hogy az ember szeretve legyen. Csak így lehetünk egészségesen fejlődő, felnőtt, kiteljesedett személyiséggé. A karácsony mégsem az ember ember iránti szeretetének ünnepe. Valami többről, sokkal nagyobbról van itt szó. Karácsony Isten örök szeretetéről szól.

Minden ember, aki hisz a kinyilatkoztatás Istenében, tudja, hogy Isten maga a szeretet. Megtapasztalja sokszor Isten szeretetét a saját életében, látja azt az üdvösség történetében. De sokszor mégis megfeledkezik erről a gondviselő jóságról, szeretetről, és elhiszi, hogy Isten távol van, idegenként néz ránk, és közömbös a sorsunk iránt, legfeljebb bünteti bűneinket.

Pedig Isten maga a szeretet, és ez a szeretet nem múlik el, nem fogyatkozik meg soha. Nem változik. Ez a szeretet teremtette a világot, és nem csorbult akkor sem, amikor az ősszülők nem az Istent választották, hanem inkább hallgattak a kísértő szavára. A bűnbeeséskor megígért Szabadítót várták emberek nemzedékei, de az idők múlásával az Istentől kinyilatkoztatott Megváltó helyett a saját elképzelésük szerint megformáltak egy politikai messiást, akitől nem az Istennel való kapcsolat rendezését, hanem a maguk – a másik ember feletti – hatalmát akarták kiépíteni isteni segítséggel. A próféták azonban hirdették az Isten igaz és örök szavát, az Eljövendőt, mert Isten nem fordított hátat az embereknek.

Amikor az idők teljessége elérkezett, Mária igenje volt az igaz hang, a jó válasz az Istennek az ember részéről. De ez az igen mennyi kételyt ébresztett még József, az igaz ember szívében is! Ám ő a kételyeit, aggodalmát Isten elé vitte, és nem a maga módján akarta elrendezni azt. Így kaphatta és fogadhatta el különleges szerepét az üdvösség történetében.

Amikor az ígéret Gyermeke megszületik, és csak egy elhagyott barlangistállóban marad számára hely, a Gyermek nem lesz kiábrándult, és nem kívánkozik vissza az atyai házba, az angyalok kórusát hallgatni, és Isten sem változtatja meg örök szeretetének megbocsátó, az embernek megbocsátó és őt felemelő tervét. Jézus vállalja a szegény és egyszerű emberek életét, Máriával és Józseffel. Majd vállalja a tanítók nehéz életét, és hirdeti Isten jóságát. Amikor még a kiválasztott tanúk, az apostolok sem értik, nem küldi el őket. Amikor keresztre feszítik, csak a megbocsátás szavai jönnek az ajkára.

Isten szeretete örök! Ezért jött el hozzánk Betlehemben, barlangistállóban, ezért vállalta sorsunkat, és vette magára a mi bűneinket, mert csak így nyílt meg számunkra a mennyország kapuja, csak így léphetünk be, Jézust követve az atyai házba.

Az életben sok kihívással kell megküzdenünk. Sajnos sokszor az ember saját magának teremt nehéz helyzetet, de máskor embertársunk okoz nehézséget. Vagy éppen a teremtett világ fordul az ember ellen. Aggodalmaskodunk a vírus megújuló támadásai miatt. Fájdalmasan nézzük a családok sok nehézségét, a széthulló családokat, és benne a sérülő gyerekeket. Szorongó szívvel gondolunk hagyományainkra, vajon meg tudjuk-e őrizni őket, nem vesznek-e el a nagy, nemzeteket eggyé olvasztó tégelyben? Féltjük az embert, akit Isten férfinek és nőnek teremtett, vajon hogyan alakítja önmaga sorsát, megtalálja-e az Istentől mutatott utat, és rajta boldog kiteljesedését, vagy elhiteti magával, hogy a jó rossz, a rossz pedig jó?

Hisszük, Isten szeretete örök, jósága végtelen. De ezt úgy kell hinnünk, hogy engedjük tapasztalattá válni lelkünkben. Az élet kellemes pillanataiban talán nem is gondolunk Istenre, jól elvagyunk éppen nélküle is, hiszen minden rendben van körülöttünk. Az imádság Istenre hallgató perceiben talán megérezzük jóságát, és felfedezzük életünk néhány pillanatában minket is megérintő örök szeretetét.

De a nehézségekben? Hol van akkor ez a hit lelkünkben? Észrevesszük- e Isten, amikor bajok szakadnak ránk, amikor elhatalmasodik az aggodalom rajtunk, amikor magányosak leszünk és nem értenek meg, amikor olyan nehéz dolog embernek lenni?

Isten szeretete örök! Karácsony szent ünnepe ezt az örök szeretetet akarja lelkünkbe helyezni, ennek akarja a jelenlétét belehelyezni szívünkbe és lelkünkbe, egy életre szólóan, hogy aztán ezzel a tapasztalattal tudjunk egyszer majd az atyai ház kapuján kopogtatni, és oda bebocsátást nyerni.

Kell a gyermek örömét nézni, amit nem is mi adtunk neki, hanem az Atya szeretete teszi szívét örömtől túlcsordulóvá. Kell a magunk életében is fölfedezni Isten jóságát, hisz hányszor tapasztaltuk meg gondviselését. Segítségével mennyi mindenen mentünk keresztül, és mennyi erőt kaptunk tőle a keresztek hordozására. Hányszor volt, hogy egy pillanat alatt megértettünk valamit az élet kérdései közül, mint József, aki álmában értette meg és fogadta el egyedülálló hivatását Mária és a Gyermek Jézus mellett.

Amikor ott állunk a karácsonyfa mellett, és nézzük szeretteinket, lelkünkben összegyűjtjük azokat is, akik hiányoznak a fa körül, ezzel az örök szeretettel kell találkoznunk. Amikor elcsöndesülve magányunkban lélekben elzarándokolunk téren és időn át Betlehembe, és szemléljük a Szent Családot, ezzel az örök szeretettel kell találkoznunk, erre a találkozásra vagyunk ott meghívva. És erről a megtapasztalt valóságról kell tanúságot tennünk mindenki felé, minden élethelyzetben.

Az Isten szeretete így fogja gyógyítani lelkünk bűn ütötte sebeit, és így fogunk tudni megbocsátani mindazoknak, akik részéről bennünket ért valós vagy képzelt megbántás. Ez a tanúságtétel Isten jóságáról jóvá teszi majd az életet, visszaszorítja a világban a bűnt, és örömet, Istentől kapott örömet ad az emberek lelkének!

Karácsonykor lássuk meg az örömben és békességben a szeretetet, de főleg lássuk meg a szerető Isten jelenlétét! És lássuk meg, tapasztaljuk meg örök szeretetét életünk minden helyzetében.

Legyen ez a felismerés karácsony öröme és békéje mindannyiunknak!

Adjon az Úr mindnyájunknak kegyelemteljes, szent és áldott karácsonyt örök szeretetében!

Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút