Akármit is érünk el az életben, ne felejtsük el, hogy az Istentől kapott adomány értékesebb, mint az, melyhez az embereken keresztül jutunk.
VIII. Henrik angol király udvari festőjének szerződtette a nagy Holbeint. Egyszer egy angol főnemes kereste fel a festőművészt a műtermében. Az azonban annyira mélyen belemerült munkájába, hogy nem tudta fogadni a főnemest. Udvariasan mentegetőzött, de a lord egyre erőszakoskodott. Végül is Holbein elvesztette türelmét, és dühében lelökte a lordot a lépcsőn. Az fogta magát és bepanaszolta a királynál a „szemtelen” festőt, és szigorú megbüntetését kívánta.
„Mert ha felséged nem bünteti meg példásan, lenyakazom a vakmerőt!” – kiáltotta. „Megtiltom, hogy a kardját ráemelje! – kiáltott a király. – Ön azt kapta, amit megérdemelt, és a művésznek haja szála sem fog meggörbülni!”
„Felséged tehát többre tart egy ilyen ágrólszakadt alakot, mint királyi trónjának egyik főnemesét?!” – horkant fel a lord.
„Kedves lordom – szólt hűvösen az előkelő úrnak a király –, ne felejtse el, hogy nyolc bármilyen alattvalómból egy órán belül nyolc lordot faraghatok, de nyolc lordból sem tudok soha egyetlen Holbeint csinálni!”
Valóban, a földi rang csak emberi találmány, a tehetség viszont isteni adomány.