Tisztelt lelkiatya! Katolikus családban nőttem fel, minden vasárnap templomba jártunk. Mikor megismerkedtem a mostani férjemmel (csak polgári esküvőnk volt), neki volt már két előző házassága, de szintén csak polgári. Ő is meg van keresztelve, de nem jár templomba. Én járok, de lelkileg nagyon szenvedek. Van egy gyönyörű nagylányunk, de ő sem jár templomba. Nagyon sokat imádkozom, de nem tudok belenyugodni, hogy nem gyónhatok és hogy Krisztus Testét nem tudom magamhoz venni. Mit tudok tenni, van erre valami megoldás?
Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy mélyen hívő ember, jár Szentmisére, és ennyire vágyik arra, hogy gyónhasson, áldozhasson és a szeretteinek is átadja a hit kincsét. Tartson ki ebben minden nehézség ellenére!
A férje egyházi szempontból valószínűleg szabad állapotú (ha katolikusként meg van keresztelve, és a korábbi házasságai csak polgári esküvők voltak), így Önök valószínűleg köthetnek egyházi házasságot. Ezután Ön gyónhat és áldozhat. Az egyházi esküvőt tarthatják nagyon szűk körben is (pap és két tanú, esetleg még egy-két közeli családtag). Ha a férje semmiképp sem akar templomi esküvőt, akkor esetleg lehetséges a házasságuk „gyökeres orvoslása” (sanatio in radice) – utólagos érvényesítése – is, erről egy atya tud bővebb információt adni. Kezdjen el érdeklődni. Kérje meg a férjét, hogy az Ön kedvéért, az Ön hite miatt tegye meg ezt a lépést.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
