Örömmel vettem kezembe Kalendáriumukat. Ennek utolsó oldalán megdöbbenve láttam a Szerencsejáték Rt. hirdetését. Nem értem, hogy ajánlhatnak az olvasóknak egy bűnös szenvedélyt!
Meglepődik, amikor válaszom azzal kezdődik, hogy a kifejezés: „Szerencsejáték” önmagában ellentmondás. Ilyen nincs. Azonnal megértjük, miért. Mert mi is a játék? A céltalanul játszadozó gyermek, a hangszerén önfeledten játszó művész, a lángész, aki mintegy játszva alkot mindent: mind az emberiség egyik ősi vágyának megvalósulása, hogy akadálytalan, szabad, könnyed harmónia legyen lélek és test között. A játéknak lényeges eleme, hogy örömet szerez, boldoggá tesz, s tevékenységének nincs önmagán kívül célja, csupán önmagáért keressük (H. Rahner). Tudom, hogy a játék egyidős az emberiséggel, de már kezdettől fogva tökéletesen megmérgezték. A római katonákról tudjuk, hogy legkedveltebb játékuk a kockázás volt. Eszünkbe jut, amikor Jézus köntösére sorsot vetettek (Jn 19,24).
A játékoknak egész sora jut az ember eszébe: a kártya, az olimpiai játékok, a legkülönfélébb sportok, a színjátékok, a kugli, a rulett, itt a piros, hol a piros, a játékautomaták, a gladiátorjátékok, a tánc. Ha ezeket sorba vesszük, kiderül, hogy igazából alig akad a szó nemes értelmében játék közöttük, szinte semmi közük ahhoz. Hol van bennük az önfeledt öröm? Hol van bennük az a szabadság, az a szeretet, erkölcs, kötetlenség, hogy önmagáért, csupán a játék öröméért csinálom? Sehol! Már a gyerekek játékába beférkőzik a veszekedés, a gorombaság, a csalás, legtöbbször nem nevetéssel, hanem sírással végződik.
Legtöbbjük elképesztően veszedelmes: hamarosan a legerősebb szenvedéllyé válik. Hol van például a lóversenynél a játékos elem? Mi folyik a kaszinókban? Micsoda feszültség uralkodik ott, hiszen akár egész vagyonuk odavész egyetlen este! Ezeknél a játékoknál a farkastörvények uralkodnak. A kártyaadósságot meg kell adni, ha rámegy a háza, akkor is! Ott vannak a játékautomaták: mennyi szerencsétlenséget, sőt, öngyilkosságot okoztak már ezek az ördögmasinák! Hány fiatal sportoló nyomorék lesz, csak érmei maradnak meg. Játékok ezek? Szorongás, csalás, kegyetlenség, tönkrement családi életek, anyagilag, erkölcsileg.
A totó, a lottó, a kenó más? A Magyar Nemzet írta: „Meg kell barátkoznunk a lottómilliárdos fogalmával. Soha annyit nem lehetett nyerni Magyarországon öt semmitmondó szám véletlen eltalálásával, mint éppen most – s vélhetőleg soha annyi profitot nem kasszírozhatott még a Szerencsejáték Rt. sem, mint ezekben a napokban. Soha annyian nem kapaszkodtak még Fortuna istenasszony rokolyájába, mint manapság… Nem csoda, hogy egy kritikus léptéken túl azok is fogadnak, akiket máskor ez a botor szenvedély hidegen hagy”.
Az egyszerű ember úgy gondolná, hogy a lottó, a totó nem veszélyes. Abban nem lehet semmi bűn, ha az ember játékosan kitölt egyet-kettőt. Csak az a kérdés, hogy ha valaki nincstelen, szorítja az élet, nem beszéli-e be magának, hogy ezen az úton rendbejön anyagilag. Nyerni kell, csak meg kell találni a szisztémát, kellő számú szelvényt kell vásárolni. Nem tudja, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. Napokon keresztül tölti ki a számokat, különböző meggondolások szerint, rákölti fizetésének nagy hányadát, hogy a végén tökéletesen tönkremenjen. Tehát nagyon kell vigyázni annak, aki szerencsejátékot kezd, olyan az, mintha a pohár vagy a kártya után nyúlna. Nyilván úgy került be a Szerencsejáték Rt. a hirdetések közé, hogy csak az alkalmi játékosokra gondoltak. Szorgalmas munkával kell megkeresni a mindennapit. A szerencsével a legtöbb ember szerencsétlen lesz.