A megyéspüspökök nyár folyamán teszik közzé a papok áthelyezésének listáját. Nyúl Viktor élete tavaly nagyot változott: a Pécsi Egyházmegye helynöke volt, és bátaszéki plébános lett. Hogyan élte meg ezt a váltást, hogyan illeszkedett be az új helyén? Erről beszél az alábbi interjúban.
Az egyházmegyékben történő áthelyezésekről, kinevezésekről, nyugdíjazásokról nyáron döntenek a megyéspüspökök. Vannak várható, borítékolható, és váratlan, meglepő változások is minden esztendőben. Nyúl Viktort tavaly Baranyából Tolnába, az egyházmegye központjából, Pécsről, Bátaszékre helyezték.
– Elég volt ez az egy év a beilleszkedésre?
– Nagyjából elég. Tavaly szeptemberben kerültem Bátaszékre – mondja a kisváros új plébánosa. – Felföldi László püspök atya kért erre a szolgálatra, amit örömmel vállaltam. Szép helyre érkeztem, jól érzem magam, boldog pap vagyok itt is. Sok minden más, mint az előző helyemen, de a lényeg ugyanaz: emberekkel találkozni, Jézus evangéliumát hirdetni. Baranyai vagyok, Tolnában korábban keveset jártam, de befogadók az emberek, és a vidék, a dimbes-dombos táj is tetszik. Külön figyelmet érdemel a bátai Szent Vér-kegyhely, ami eltűnődésre késztet: hányan járhattak már ott, milyen kulturális, történelmi, egyháztörténeti események tanúja lehetett az a falu.
– Hány település tartozik most önhöz?
– Bátaszék a központi plébánia, aztán Báta, Alsónyék, Pörböly, Alsónána, Mórágy, Bátaapáti, Palatinca, Mőcsény és Várdomb.
– Hogyan lehet ellátni ennyi helyen a lelkipásztori szolgálatot: misézés, keresztelés, esketés, temetés, hitoktatás? Egyedül van minderre?
– Papként egyedül, de iparkodom munkatársakkal együtt dolgozni. Nagy segítségemre van Sümegi József diakónus, aki liturgikus szertartásokat is végez rendszeresen. Van alkalmanként besegítő diakónus, és vannak hitoktatók, akik óvodákban, iskolákban foglalkoznak a gyerekekkel. S persze a templomoknál is megtalálhatók a fontos és hasznos munkát ellátó személyek: kántor, gondnok, sekrestyés. Néhány dolgot kizárólag a pap végezhet, ám sok más feladat adódik, melyek szervezéséhez, lebonyolításához a meglévők mellé próbálunk új kollégákat is bevonni, Isten segítségével.
– A papok nyár végi áthelyezése szokványos dolog. Érdeklődéssel nézegetik a hívek, hogy ki, hova került, és kész. Ön viszont pasztorális helynök volt az egyházmegye központjában, ahonnan a perifériára, egy hatezres kisvárosba került plébánosnak. Nem tekinthető ez lefokozásnak? Vagy megmaradtak a korábbi titulusai, feladatai is?
– Az itteni kinevezésemkor megszűntek a korábbi feladataim, köztük a helynökség és a kórházlelkészség. Megmaradt viszont a tanítás a Pécsi Hittudományi Főiskolán. Őszintén szólva meglepett, amikor püspök atya felkért erre az új feladatra, de szabadon és ellenérzések nélkül vállaltam. Az Egyházban nem előrelépés és visszalépés van, hanem szolgálat. Nem az a lényeg, hogy hol, hanem az, hogy Jézus tanítását elvigyük az emberek közé. Béke van bennem tehát ezen a téren. Az itteni feladat nem kisebb, mint Pécsen volt, csak más. A rengeteg zarándokot vonzó Báta például az egyházmegye egyik tüdejének tekintendő. A másik Máriagyűd.
– Csökken a papok száma, szinte minden évben több a visszavonuló és az elhunyt, mint az újonnan szentelt. Hová vezet ez?
– A mi dolgunk, hogy a szolgálatba szeretettel álljunk bele, és a Jóisten majd gondoskodik utánpótlásról. Továbbá, amit a püspök atya is hangsúlyoz, megoldást jelent, ha világi testvéreket is bevonunk kisebb-nagyobb szolgálatok ellátására, helyi közösségek vezetésére. Ez egy kaland, de derűlátó vagyok, mert az Úr velünk van, és jó dolog Őt szolgálni. Többször megtapasztaltam, hogyha az emberek derűs papokkal találkoznak, akik hitelesen élnek, az jó hatással van rájuk. Megvan a vágy mindenkiben a jó szóra, a gyengédségre, a figyelmességre. Ahogy Ferenc pápa mondja, mindez gyógyír és balzsam az emberek sebeire. Szóval, ha így élünk és cselekszünk, tudunk fejlődni, növekedni. A találkozás kultúráját kell építeni. Erre is a pápa mutatott rá. Ha különböző rendezvényeken, akár falunapokon elindulnak beszélgetések, azok elvezethetnek az igazságkeresésig, az istenkeresésig. Nem csupán a szertartásokban kell gondolkodni! Ha az utcán vagy egy boltban szóba elegyedek valakivel, az is evangelizációnak tekinthető. De egy gyermektáborban is lehet élményszerűen beszélgetni, mondjuk a teremtésről.
– Mindemellett van némi szabadideje, például kirándulásra? Felfedezte már a környéket?
– Igyekszem az időmet minél jobban beosztani, de nem mindig sikerül. Figyelnem kell különböző építkezésekre, állagmegóvó munkákra is. A plébániafelújítás is épp most zajlik. Kirándulni eddig egyszer jutottam csak el, pedig a táj tényleg gyönyörű. Vettem már térképet, tényleg tervezem a környék bebarangolását. Heti egy szabadnapom van, akkor többnyire a szüleimet látogatom meg.