Minden kornak megvannak a maga előnyei és nehézségei.
Szegény ember dolga a kaszával bánni,
Ha tenyere törik, nem is szokták szánni.
Ha leborotválta a mezőt tisztára,
Várják jó ebédre, gazdag vacsorára.
De szegény magyarnak az most a panasza,
Hogy ki sem hajtott a fü, hogy learassa.
Rozsda megeheti vasát, nyelét a szú,
Száraz tenyér, torok, mező kopár aszú.
A szegény lengyelnek baja megfordítva:
Ő bezzeg a mezőn nagyot kanyarithat.
Van ott mit kaszálni, de ha learatta,
A levágott mákfej sarjut hajt alatta.
Csorba a kaszája, a tenyere véres,
Alkonyodik is már, még se juthat bérhez.
Neki sok a dolga, semmi a magyarnak,
Denique vacsorát egyiknek sem adnak.