Jókai Mór reményt adó verse a magyar emberekhez.
Szegény magyar, ha azt vártad,
Hogy a sok jó barátod
Majd kisegít a hinárból:
Ugyan szép hasznát látod!
Egyiknek nincs apró pénze,
Majd akkor jőjj, ha váltat,
Ha addig élsz, jelentsd magad,
Ha a krizist kiálltad.
A másiknak magának is
Annyi mostan a dolga,
Eszébe sincs csárdást járni,
Elég neki – a polka.
A harmadik még uj gazda,
Most veti a kölesit.
Mindössze is annyit tehet:
Nálad jégkármentesit.
Negyedik mond: avult, ócska
Jogod mit is keresed?
Mindegy már az írott malaszt,
Akár több, vagy kevesebb.
Az ötödik jó barátod,
Ki hozzád legközelébb,
Azt igéri, hogy feltámaszt;
Hanem, hogy halj meg elébb. –
De te azért ne hagyd magad,
Akárki hogy fenyeget.
Nem esik ki olyan könnyen
Még a világ feneke.
Maradt még ki segít rajtad,
Ki soha meg nem tagad:
Két igazi hű pártfogód –
…A jó Isten – s jó magad.
Megindító elmélkedés az Istenkapcsolatról.
Fotó: Pixabay