Juhász Gyula: Falusi alkony

Szívhez szóló vers a pillanatban megélt békéről.

A házak és a lelkek csendje jön,
a béke száll nagy, szürke lepedőn.

Bús táj fölött, bárányfelhők alatt
ezüstöt önt az estbe a harang.

Ballag a nyáj, elbődül boldogan,
már minden lélek s kapu tárva van.

A mezőkről az illat lopva jár,
most legbujább, mert elmúló a nyár.

A padokon pipázás, mély a csend,
a kutak gémje kék magosba leng.

A tetőn a nap arany csókja ég,
ó nap, derű, öröm! Maradj ma még!

Fotó: Unsplash