A karácsony igazi szépsége

Már ott kezdődik az áhítat rombolása, hogy a gyerek tudja: nem a Jézuska hozza a karácsonyfát, nem az angyalok viszik be titokban a szobába. Megveszik a piacon a fenyőfát, rá a díszeket, a szaloncukrot, az ajándékokat, közösen öltöztetik a fát. Nagy evés, ivás. Az éjféli szentmise eszükbe sem jut, esetleg másnap délelőtt elmennek egy szentmisére, mert úgy illik, hogy legalább karácsonykor és húsvétkor menjen templomba az ember. Ha így rendezzük meg az év legszebb és legszentebb estéjét, ne csodálkozzunk, ha nincs ünnepi hangulat, hiányzik az áhítat.

Csak akkor lesz az igazi, ha tele van titokkal, meglepetéssel. Itt van például a Jézuska-kérdés. Nekem kisfiúkoromban borzalmas traumát okozott, amikor elvették tőlem ezt a hitet. Nincs itt szó semmiféle hazugságról. Valóban a Jézuska hozza, mert Ő teremtett mindent, Ő a legnagyobb ajándék, Ő adja szüleink lelkébe a jóságot.

Nézzük az ajándékokat! Legtöbbször mindent elrontanak azzal, ha előre tudják a gyerekek, mit kapnak ettől vagy attól a rokontól. Az ajándékozáshoz hozzátartozik a várakozás, az érdeklődés. Ki kell fülelnünk, hogy szerettünk mit venne meg magának. Ehhez nagyon jó fül és figyelmesség kell. Az ajándékot titokban kell megvenni, és eldugni.

A legtöbb háznál hiányzik a karácsony lelke, a jászol a kis Jézussal. Régebben nálunk is, külföldön most is a jászol a karácsony jelképe, nem a fenyőfa. Olyan könnyű lenne fából, papírból, szalmából otthon elkészíteni. Ez teszi igazivá ünnepünket. Ez a jászol, a földre leszállt Istenfia a lényeg. Ő a legnagyobb ajándék, neki köszönhetjük, hogy a család szereti egymást, örülünk egymásnak, és ennek jele a karácsonyi ajándék is.

Most jön egy jól megszervezett karácsonyeste. Nagy segítséget adhat az Isten gyermeke vagyok című imakönyvben leírt kis szertartás.

Az az igazi, ha a gyerek előbb nem látta a karácsonyfát. Ha örömet akarunk szerezni, akkor minél több titkot, sejtelmet, misztériumot kell a szentestébe belevinni.

Összejött a család apraja-nagyja, mindenki becsempészte ajándékát. A finom vacsora illatában feláll a család a karácsonyfás szoba előtt. A „Mennyből az angyalt” mindenki tudja, együtt énekelheti a család. Ég a sok kis gyertya, csillognak az aranyos, ezüstös gömbök. A csend ilyenkor nélkülözhetetlen. Jön az ajándék. Vagy a gyerekek keresik a fa alatt, vagy valaki kiosztja. Ne felejtsük el, hogy mindent megköszönünk a Jézuskának és az ajándékozónak.

Vacsora, játék. Egymásnak megmutatják, mit kaptak. Ezután következik legtöbb plébánián az éjféli mise előtti pásztorjáték. (Ma már gyakrabban tartják délután – a szerk.) Mennyi izgalommal jár a szerep, hogy el ne tévessze. Még át kell olvasni egyszer-kétszer. A jelmezt is elő kell készíteni, még otthon újból felpróbálni. Bezzeg nem álmosodik el a fiunk, lányunk. Igaz, hogy jó lenne, ha délután aludna egyet, mert a pásztorjáték után jön az éjféli szentmise. Egy igazi kisleány, kisfiú játszva kibírja ezt a kis megpróbáltatást.

Gondolni kell végül azokra, akik magányosok, és míg másoknak a karácsonyeste öröm, nekik szomorúság. Ilyenkor érzik erősen a család hiányát. Ha van ilyen ismerős vagy rokon a közelünkben, tegyük őket is boldoggá azzal, hogy meghívjuk otthonunkba!